Nem hagyja magát a színházi szakma: megfúrnák Dörner kinevezését

  • narancs.hu
  • 2016. szeptember 14.

Villámnarancs

Van itt kurázsi, mama!

Mint a magyar élet szintre minden területén, a színházi intézményrendszerben is egyre fojtogatóbb a NER szorítása, és egyre többen törődnek bele, hogy a politika a fejük felett hoz döntéseket, szétront mindent, amit talál, és leginkább a szolgalelkűséget jutalmazza.

Ezért volt igazi felüdülés, amikor az Újszínház igazgatására 12 pályázat érkezett. A holnap megjelenő Narancsban részletesen elemzi ezeket Tompa Andrea színikritikus, és meggyőzően bizonyítja, hogy a Dörner Györgyöt támogató fővárosi döntés után publikált vesztes pályázatok közül „bármelyiket olvassuk, több benne a potenciál, tenni akarás, szellemi tőke; mind gondosabban megírt, egyszóval valódi szakmai kritériumoknak megfelelő mű. Némelyik láthatóan komoly csapat közös szellemi terméke.” Ezekből a pályázatokból az derül ki, hogy lenne innováció és újítás a magyar színházban, ha a politika nem ragaszkodna a dilettáns kegyeltjeihez.

Egyúttal azt is megmutatta ezzel a szakma, legalábbis annak egy része, hogy kiáll magáért, hogy akkor is elindul a pályázaton, ha szinte biztosan nem nyerhet, mert azt politikai hátszél nélkül ma alig lehet.

Most pedig újabb bizonyítékát adták elszántságuknak. Mai közleményükből kiderül, hogy az Újszínház ügyvezető igazgatói állására pályázók közül hatan – Bodó Viktor, Hargitai Iván, Herczeg Tamás, Hudi László, Szűcs Katalin Ágnes, Tóth Péter – kifogást terjesztenek a munkáltatói jogkör gyakorlója elé. Vagyis érvényteleníteni akarják Dörner kinevezését, mivel az szerintük szabálytalanul történt. Mögéjük álltak a pályázatokban szereplő neves alkotók és a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) is.

Érvelésük a lényeget tekintve meggyőző: a szakmai bizottság nem a törvényben meghatározott létszámban és összetételben működött, a közgyűlés nem hallgatta meg az összes pályázót és nem szavazott mindegyikük munkájáról, az egyik pályázó esetében pedig a szakirányú végzettség alóli miniszteri felmentés sérti az egyenlő bánásmód követelményét.

Most még nem tudhatjuk, mire mennek ezzel a bátor lépéssel. De ha nem járnak sikerrel, akkor is megmutatták, hogy nem mindenki adta még fel, nem mindenki fásult bele a reménytelenségbe.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.