Mint a magyar élet szintre minden területén, a színházi intézményrendszerben is egyre fojtogatóbb a NER szorítása, és egyre többen törődnek bele, hogy a politika a fejük felett hoz döntéseket, szétront mindent, amit talál, és leginkább a szolgalelkűséget jutalmazza.
Ezért volt igazi felüdülés, amikor az Újszínház igazgatására 12 pályázat érkezett. A holnap megjelenő Narancsban részletesen elemzi ezeket Tompa Andrea színikritikus, és meggyőzően bizonyítja, hogy a Dörner Györgyöt támogató fővárosi döntés után publikált vesztes pályázatok közül „bármelyiket olvassuk, több benne a potenciál, tenni akarás, szellemi tőke; mind gondosabban megírt, egyszóval valódi szakmai kritériumoknak megfelelő mű. Némelyik láthatóan komoly csapat közös szellemi terméke.” Ezekből a pályázatokból az derül ki, hogy lenne innováció és újítás a magyar színházban, ha a politika nem ragaszkodna a dilettáns kegyeltjeihez.
Egyúttal azt is megmutatta ezzel a szakma, legalábbis annak egy része, hogy kiáll magáért, hogy akkor is elindul a pályázaton, ha szinte biztosan nem nyerhet, mert azt politikai hátszél nélkül ma alig lehet.
Most pedig újabb bizonyítékát adták elszántságuknak. Mai közleményükből kiderül, hogy az Újszínház ügyvezető igazgatói állására pályázók közül hatan – Bodó Viktor, Hargitai Iván, Herczeg Tamás, Hudi László, Szűcs Katalin Ágnes, Tóth Péter – kifogást terjesztenek a munkáltatói jogkör gyakorlója elé. Vagyis érvényteleníteni akarják Dörner kinevezését, mivel az szerintük szabálytalanul történt. Mögéjük álltak a pályázatokban szereplő neves alkotók és a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) is.
Érvelésük a lényeget tekintve meggyőző: a szakmai bizottság nem a törvényben meghatározott létszámban és összetételben működött, a közgyűlés nem hallgatta meg az összes pályázót és nem szavazott mindegyikük munkájáról, az egyik pályázó esetében pedig a szakirányú végzettség alóli miniszteri felmentés sérti az egyenlő bánásmód követelményét.
Most még nem tudhatjuk, mire mennek ezzel a bátor lépéssel. De ha nem járnak sikerrel, akkor is megmutatták, hogy nem mindenki adta még fel, nem mindenki fásult bele a reménytelenségbe.
