Már megint itt van a szerelem

  • narancs.hu
  • 2016. szeptember 13.

Villámnarancs

És már megint mi fizetünk érte. Köpni kell.

Alig két hete volt, hogy egy egész ország szorított a magyar politika Bonnie és Clyde-jának, a nyírbogáti polgármesternek és férjének, hogy tovább folytathassák szabados szerelmüket. A balatonakarattyai polgármester és az ő férjének története azonban még ennél is keményebb kézzel markol a szívünkbe – és a zsebünkbe.

A jegybanki alapítványok eleve a család intézményének fontosságát demonstrálják. A Matolcsy unokatestvérének érdekeltségébe tartozó vs.hu közismerten félmilliárdnál is többet kapott tőlük, az unokatestvér felesége pedig egyenesen az egyik alapítvány igazgatója lett. Ugyancsak ez az unokatestvér finanszírozta, és pont a jegybank növekedési hitelprogramjából, hogy Matolcsy fia megvegyen egy bútorgyárat. A Matolcsy felesége által vezetett Balatonakarattyán a jegybanki alapítványok 860 millióért vettek gyermeküdülőt, a település művelődésszervezőjének fiát (!) pedig kinevezték az egyik alapítvány igazgatójának. A legtöbb pénzt az alapítványoktól egy olyan cég nyerte, amelyet egy Mészáros Lőrinc leendő vejeként emlegetett bölcsész fiatalember vezet. Nekik segít be az egyik építkezésbe Orbán Viktor vejének volt cége. És így tovább.

De a szívnek parancsolni nem lehet. A napokban attól hangos a sajtó, hogy Vajda Zita egykori jegybanki alkalmazott, akit maga az MNB hozott kapcsolatba Matolcsy György válásával, mennyi pénzt kapott az MNB-től és alapítványaitól. Régi jó kapcsolatról van szó, hiszen már a minisztériumban is együtt dolgoztak, majd amikor Matolcsy 2013. március 4-én jegybankelnök lett, Vajda Zita két napra rá lett az MNB dolgozója – írja a Népszabadság, amely azt is közli, hogy az új helyen „nemzetközi szakmai titkárként” 1,73 milliót keresett. Újabban pedig már a jegybanki alapítványoknál tölt be legalább négy fontos pozíciót, és csak az India-kutatásokért kapott fizuja havi 600 ezer.

Soknak tűnik? Meglehet.

De gondoljanak arra, mennyibe fáj nekünk Orbán Viktor családja, és máris elnézően mosolyognak majd Matolcsy szívügyein. Emberek vagyunk, nem?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.