Nyílt levélben teszik helyre a diákok Vidnyánszky Attilát

  • narancs.hu
  • 2021. március 4.

Villámnarancs

"Mi azok a drámatagozatosok vagyunk, akiket Ön szerint "agitáltak a tanárok", hogy ne menjünk a Színház- és Filmművészeti Egyetemre."

A diákok arra reagáltak, hogy Vidnyánszky Attila, az utonómiájától megfosztott Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumának vezetője azt állította:  propaganda folyt az ellen, hogy a fiatalok jelentkezzenek az egyetemre. "Üzentek a drámatagozatos középiskoláknak: agitáljanak a gyerekek közt, hogy ne jelentkezzenek a Színművészetire" - idézte Vidnyánszkyt a hvg.hu

Vidnyánszkynak címzett nyílt levelükben a diákok többek között a következőket írják:

"Mi azok a drámatagozatosok vagyunk, akiket Ön szerint "agitáltak a tanárok", hogy ne menjünk a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Most azt érezzük, nemhogy kötelez a szolidaritás, de válaszolni akarunk Önnek a kételyek eloszlatása végett.

(...)

Mi, normális körülmények között most, '21-ben felvételiznénk, de már a repertoáros mappára is rossz szájízzel nézünk rá. S csak azért nem megyünk külföldre tanulni, mert itthon szeretnénk alkotni. Most tanácstalanul állunk, várva a csodát, a hírt egy másik, alternatív Színműről, ahol azzal foglalkoznánk, amivel érdemes: a művészettel, nem a politikával. Szóval kint voltunk a tüntetéseken, támogattuk a Freeszfe-seket - tanárokat, akik minket is taníthattak volna; hallgatókat, akiktől sokat tanulhattunk volna.

Az átalakítással elvették tőlünk az egyetlen olyan továbbtanulási lehetőséget, ami még független művészi értékeket képviselt, ahol tere volt a fantáziának, a szabadságnak: és ami sok évig mindannyiunk álma volt. Most nincs hová felvételizni, hiszen ezen kívül nem létezik színművészeti felsőoktatás Magyarországon.

Gondolkodunk, érzünk. Erre neveltek minket az iskolában azok az emberek, akik az "SZFA" jelenlegi tanári karának háromnegyedével ellentétben konyítanak a művészethez. Ezen a pályán dolgoznak, és tanítják a szakmát. Különleges a kapcsolatunk Velük: szülőkként, mesterekként és barátokként tekinthetünk rájuk."

Majd így zárják a levelüket:

"Mi, az aláírók idén nem felvételizünk. A mi döntésünk volt, senki nem befolyásolt, a nevünket ezért vállaltuk. De mindhárom iskola mindegyik diákjának nevében beszélünk. Ha van kérdésük, azt nekünk tegyék fel!

Tisztelettel, az ország 3 legszínvonalasabb drámaoktatást nyújtó iskolájából..."

NYÍLT LEVÉL VIDNYÁNSZKY ATTILÁHOZ A február 25-i, Magyar Nemzetben megjelent videónyilatkozatának margójára Tisztelt...

Posted by Gábor Bolla on Wednesday, March 3, 2021

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.