Orbán reggeli szózata: aki szegény, nem magyar

  • narancs.hu
  • 2020. július 3.

Villámnarancs

Akinek nincs semmije, annyit is érdemel – új hangszerelésben.

Szokásosnak mondható péntek reggeli rádióbeszédében („interjú”) Magyarország miniszterelnöke a szokásos hülyeségek mellett mondott két érdekes dolgot.

Az egyik szinte semmiség, egy kétségtelen igazság eltorzítása, eszerint azért vagyunk szegényebbek, mint a Nyugat, mert itt kommunizmus volt. Ebben van igazság, akkor is, ha nem pusztán ezért vagyunk szegényebbek, viszont a többi a kommunizmust átélt országnál szegényebbek vagyunk, ezt viszont átlátszó hazugság a kommunizmusra fogni.

De mindez nem is érdekes, hisz' mondott ennél durvábbat is, s végső soron az is a szegénységről szólt. Ezt: „a magyar ember úgy érzi, ha nem látja évente egyszer a tengert, börtönben van”.

Ebből pedig aligha következik más, hogy akinek eszébe sem jut, hogy a nyáron lemehetne az Adriára, mert még a legrövidebb tengerparti (vagy bármilyen) nyaralást sem engedheti meg magának és a családjának, az miniszterelnök úr sorvezetője szerint bizony nem magyar ember. Meglehet, ők vannak többen.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.