„Már én pedig azt mondom, hallja kegyelmetek, hogy nem elkergetni kell a törököt, hanem idehozni…” – mintha valami vetélkedő indult volna jobboldali politikusaink között, hogy ki tud szélesebb terpeszben behajolni Recep Tayyip Erdogannak, minden igazhitűek urának.
Tegnap az óvoda ellen – török óhajtásra – megindított állami vizsgálat, ma pedig Vona Gábor bejelentkezése a török Anadolu hírügynökségnél – amit a Magyar Nemzet idéz az alkalomhoz illő alapossággal.
„Nem sokat érnek a holt fermánok, írásbeli biztosítékok, százszor többet érne egy eleven bég, vagy legalább csausz, aki köztünk lakván, igen sok apró kellemetlenséget elhárítana a fejünkről (…) Keressünk magunknak egy zsarnokot, hogy megélhessünk!” – nem, ezt még nem Vona Gábor mondta a török hírügynökségnek, ezt bizonyos Lestyák Mátyás, a szabó fia mondta Kecskemét város magisztrátusának, már ha hihetünk Mikszáth Kálmán A beszélő köntös című, s kétségkívül a tárgyba vágó művének. Márpedig hihetünk: a nagy író a jövőbe látott, amikor a múltról beszélt.
| ||
Vona Gábor ugyanis azt mondta, hogy „problémás lehet a Nyugat számára egy erős Törökország, melyet Recep Tayyip Erdogan vezet”, s ez jó dolog, mert nekünk, magyaroknak nyilván az a kurva jó, ami a Nyugatnak rossz és jó a törököknek. Fenéket jó a törököknek Erdogan! Erdogan leginkább Erdogannak jó még egy darabig, s valamiért Orbán Viktor és az immár évek óta hasztalan a nyomában loholó Vona Gábor is azt hiszik, hogy nekik is jó lesz, ha Erdogannak jó. Vona nyilván azért hiszi így, mert Orbán is így hiszi. Orbán meg azért hiszi így, amit ebben a cikkünkben leírtunk.Tehát azért, mert egzisztenciálisan függ bizonyos török köröktől.
Vona Gábor nagy felajánlkozásában azt sem restellette beígérni a török hírügynökségnek, hogy figyelemmel fogja kísérni a „gülenista terrorszervezethez” kötődő intézmények bezáratását… Szép és nemes vállalás, nemde. Lecsapunk a güllenista óvodákra, akármennyi is legyen belőlük.
A világsajtó hetek óta azzal van tele, hogy Törökországban hány iskolát zárattak be, hány újságírót fogtak le, hány bírót csaptak el, hány halálos áldozata van a balvégű puccs utáni megtorlásnak, satöbbi. S az uniós tagállam Magyarország komplett jobboldala most azon töri kezét-lábát, hogyan jelentkezzen be e Törökország önkényurához cselédnek. Nyilván büszkék lehetünk rájuk.
