Knézy magától volt ekkora surmó, vagy felsőbb utasítást hajtott végre?

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 7.

Villámnarancs

Igazi hungarikum: szavak nélkül migránsozni.

Ifj. Knézy Jenő tegnap végre megszolgálta a köztévé beléfektetett bizalmát, amikor feltalálta és rögtön be is mutatta a néma migránsozást.

false

 

Fotó: MTI

A történetet magát már mindenki tudja a Helsinki Bizottság Facebook-bejegyzéséből, illetve a vonatkozó sajtóhírekből. Tegnap az olimpiáról úgy közvetítette a köztévé a száz női pillangó első előfutamát, hogy nem hangzott el a közvetítésben sem a győztes, Yusra Mardini neve, sem csapatáé, az ugyanis a menekültekből álló csapat.

A kommentátor szakmai múltjának ismeretében persze mondhatnánk azt is, hogy Knézy Jenő azért nem mondta ki Yusra Mardini nevét, mert nem tudja rendesen kiejteni, de valószínűleg nem erről van szó. Inkább arról, hogy

1. Knézy igyekezett az általa vélelmezett elvárásoknak megfelelni.

2. Van ilyen felső utasítás a tévében.

x. Habony Árpád egy revolvert szorított a riporter oldalához a közvetítőfülkében.

Valójában tök mindegy azonban, hogy az adott esetben mi történt. Ifj. Knézy baja ugyanis teljesen azonos a társadalom bajával, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy bármelyikünkkel előfordulhat ilyesmi, ha rosszkor van rossz helyen. A köztévé pedig rossz hely: hiszen még a sporthíreket is a menekültek gyalázásával csomagolják körbe. S miért ne mehetne közben is, ami előtte meg utána törvényszerű az ún. egyperces hírekben.

Knézy Jenő meg a magyar társadalom baja az, hogy Orbán Viktor éppen kampányban áll szügyig: az idegengyűlölet végletekig heccelésével akarja megtartani a sötét ügyei miatt olykor megrendülni látszó hatalmát.

Tegnap éppen ifj. Knézy Jenő adta meg a császárnak, ami a császáré. A nagy kérdés az, hogy a magyar társadalom így tesz-e, ha eljön az ideje. Az idő közeleg, az előjelek baljóslatúak.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.