Knézy magától volt ekkora surmó, vagy felsőbb utasítást hajtott végre?

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 7.

Villámnarancs

Igazi hungarikum: szavak nélkül migránsozni.

Ifj. Knézy Jenő tegnap végre megszolgálta a köztévé beléfektetett bizalmát, amikor feltalálta és rögtön be is mutatta a néma migránsozást.

false

 

Fotó: MTI

A történetet magát már mindenki tudja a Helsinki Bizottság Facebook-bejegyzéséből, illetve a vonatkozó sajtóhírekből. Tegnap az olimpiáról úgy közvetítette a köztévé a száz női pillangó első előfutamát, hogy nem hangzott el a közvetítésben sem a győztes, Yusra Mardini neve, sem csapatáé, az ugyanis a menekültekből álló csapat.

A kommentátor szakmai múltjának ismeretében persze mondhatnánk azt is, hogy Knézy Jenő azért nem mondta ki Yusra Mardini nevét, mert nem tudja rendesen kiejteni, de valószínűleg nem erről van szó. Inkább arról, hogy

1. Knézy igyekezett az általa vélelmezett elvárásoknak megfelelni.

2. Van ilyen felső utasítás a tévében.

x. Habony Árpád egy revolvert szorított a riporter oldalához a közvetítőfülkében.

Valójában tök mindegy azonban, hogy az adott esetben mi történt. Ifj. Knézy baja ugyanis teljesen azonos a társadalom bajával, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy bármelyikünkkel előfordulhat ilyesmi, ha rosszkor van rossz helyen. A köztévé pedig rossz hely: hiszen még a sporthíreket is a menekültek gyalázásával csomagolják körbe. S miért ne mehetne közben is, ami előtte meg utána törvényszerű az ún. egyperces hírekben.

Knézy Jenő meg a magyar társadalom baja az, hogy Orbán Viktor éppen kampányban áll szügyig: az idegengyűlölet végletekig heccelésével akarja megtartani a sötét ügyei miatt olykor megrendülni látszó hatalmát.

Tegnap éppen ifj. Knézy Jenő adta meg a császárnak, ami a császáré. A nagy kérdés az, hogy a magyar társadalom így tesz-e, ha eljön az ideje. Az idő közeleg, az előjelek baljóslatúak.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.