Újságírók, fotósok, kamerások, feleség, lelkesen kullogó Havasi, iskolai szavazóhelyiség, minden adott volt ahhoz, hogy a miniszterelnök eljátszhassa a demokrácia nagy ünnepén fellépő nagy demokratát, de természetesen esze ágában sem volt.
| ||
Miután leadta a szavazatát, nyilatkozott is a kedvéért egybegyűlteknek, s abban volt egy passzus, miszerint „azt vállaltuk, hogy a kérdésben foglalt jogi szabályozást, miszerint csak a magyar parlament dönthet arról, hogy kikkel akarnak a magyarok együtt élni, a jogrendszer részévé fogjuk tenni. Ezt akkor is megtesszük, ha érvényes, és akkor is, ha nem”.
Ez egészen elképesztő.
| ||
Az is szebben hangzott volna, ha azt mondja: értsétek meg, jóemberek, ami itt történik, az csak demokráciának látszik, de valójában úgyis az lesz, amit jó ideje kifundáltam. Nos, nem biztos. Mert azt ezzel együtt is szívesen megnéznénk, amikor Orbán Brüsszelben a hamuba sült pogácsája mellett egy érvénytelen népszavazás eredményét lobogtatja.
