Orbán-bányák, Orbán-bányászok: megdöglött a főnök bányalova, de vágtat tovább

  • narancs.hu
  • 2015. november 11.

Villámnarancs

Természetesen sem Orbán, de Hoppál sem nyilatkozik a buktáról. Mit is mondhatnának, talán azt, hogy a magyar reformok működnek, a kivétel pedig erősíti a szabályt?

„Magyarországon kultúrája volt a bányászatnak, nemzetközileg elismert szakemberek és jól képzett vájárok dolgoztak egykor, húsz éve azonban kitalálták, hogy a bányászatnak nincs jövője, mára pedig a képzésük is megszűnt. Már szinte szégyellni kell, ha egy országnak szene van, és ki akarja bányászni” – mondta egykor Orbán Viktor, ugrott is a sok kisinas, Komlón beindították a vájárképzést. Hoppál Péter celebrálta a rajtot, a tanévnyitón azt mondta: „a leendő vájárok azzal, hogy szenet termelnek majd, a magyar állam függetlenségét is védik”.

false

 

Fotó: fortepan.hu

A közönség persze nem kérdezte, mégis, hol a fenébe védjük a függetlenséget, ha nincs működő bányánk, meg hogy ne tessék már minket hülyíteni, van nekünk épp elég bajunk, mi több, talán még meg is tapsolták az államtitkár urat… Úgyhogy 2014-ben Komlón beindult a vájárképzés. 12 embernek.

Ám úgy tűnik, ez is több volt a soknál. A Bama.hu megtudta, hogy egy év után ennek a tucatnak is a fele otthagyta a szakot, amit idén – mivel csak négyen jelentkeztek – már el sem indítottak.

Természetesen sem Orbán, de Hoppál sem nyilatkozik a buktáról. Mit is mondhatnának, talán azt, hogy a magyar reformok működnek, a kivétel pedig erősíti a szabályt?

Így aztán azok a komlói szerencsétlenek, akiket rátettek a „vájárvonalra”, tolják tovább a nem létező csillét. Ha nem mennek a fiatalok, induljon a felnőttképzés jövő januártól! Nyolc csávó kellene, hogy elindíthassák, de talán ez is rengeteg ember, mert jelenleg a „toborzás” zajlik.

Mi persze kíváncsiak lennénk arra is, hogy ez a kis kiruccanás a vájárképzés mélyére mégis mennyibe fájt nekünk eddig, mennyibe fog a jövőben. Mert ha egyszer a főnök megmondta, hogy vájárt kell képezni, akkor képezve is lesznek a vájárok. Előteremtik azt a nyolc embert, khm, akár a föld alól is…

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.