Dúró Dóra mindent megtesz a nemzeti népszaporulatért

  • narancs.hu
  • 2015. november 11.

Villámnarancs

Dúró Dóra, a parlament kulturális bizottságának elnöke megmondta, mi „a nemzetmentés-kompatibilis párválasztás egyedüli módja”.

Homofób rajzzal, széles vigyor kíséretében pózolt Dúró Dóra az Országgyűlés hivatalában.
Nem lenne ebben semmi extra, ilyesmi a Jobbik egyik tagjától sem meglepető. A történet attól válik mégis érdekessé, s többé, mint a Jobbik egy újabb rosszízű trollkodása, mert „a Jobbik Ifjúsági Tagozatának kiállítására érkezett pályamű” kihelyezését maga Kövér László házelnök engedélyezte. Személyesen.
A képviselői irodaházban látható az a gyermekrajz-kiállítás (hogy együk azt a csöpp szívüket), amelynek  Dúró jelenlétével kitüntetett műve a homoszexuális szülők gyerekein élcelődik. A címe: „Kirakós homoszexuális szülők gyermekei részére”.

 

false

Ezzel a darabbal fotózkodott Dúró Dóra, háromgyermekes édesanya, aki minden alkalommal igyekszik hangsúlyozni, hogy ő maga nemcsak politikus, hanem anya is, mert mi fontosabb van ugye a magyar nemzeti (!) népszaporulat serkentésének propagálásánál... Ám, amikor – mint jelen esetben – más szülők gyermekein élcelődnek Jobbik-szimpatizáns idióták, Dúró épp elfelejti, hogy maga is édesanya. Mert az milyen lenne, ha az ő gyerekeit csúfolnák azért, mert anyjuk, apjuk jobbikos? Szar, nem? Egy szép gyermekrajz, mondjuk, amin Novák Előd, Dúró Dóra és társaik valami felettébb vicces szituációban vannak...
De hát az elnök asszony úgy van vele, mint azt Facebookján osztja: „A liberálisok nyugodtan kiálthatnak ultrakonzervatív, szexista propagandát, attól még a normális normális marad. A Jobbik Ifjúsági Tagozata művészeti pályázatának zsűritagjaként fényképezkedtem le az igen eredeti alkotással, ami több portálon is leverte a balliberális biztosítékot: a fiatal művész zseniális logikával tette egyértelművé a nemzetmentés-kompatibilis párválasztás egyedüli módját.” Ja, hogy „a nemzetmentés-kompatibilis párválasztás egyedüli módja” vált világossá e méltán nívós „kiállításon”, így már mindjárt más. A sok „balliberális” fajankó nem vette észre a lényeget! De egy magyar anya szerencsére a nemzet segítségére sietett, és elmagyarázta, hogy is válhatnak akár már a gyerekeink is gyűlölködő, szűk látókörű kis trógerekké, akik a társadalom bizonyára hasznos, kirekesztő tagjai lesznek a jövőben. Merthogy ez a normális.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.