Quaestor-botrány: A miniszterelnök időt kér

  • narancs.hu
  • 2015. április 1.

Villámnarancs

Mi tart egy lista összeállításán öt hétig? Vagyis hát mikor is adta ki az utasítást Orbán?

A kormány múlt heti közlése szerint Orbán Viktor a február 25-i kormányülésen rendelkezett arról, hogy a minisztériumok azonnal vegyék ki a közpénzt a brókercégektől, az indoklás szerint azért, mert a Buda-Cash csődje dominószerűen ránthat magával más cégeket is, a köz pénzét pedig menteni kell. Most hétfőn a miniszterelnök Tóth Bertalan szocialista képviselő azonnali kérdésére adott válaszában azt mondta, hogy a lista azokról a minisztériumi háttérintézményekről, amelyek szabad pénzeszközeiket brókercégeknél tartották, szerda estére vagy csütörtök reggelre lesz kész.

Számoljunk: február 25-e szerdától e hét szerdáig (ami nem mellesleg a bolondos április 1-je) 5 hét telt el. Vagyis a Navracsics Tibor által agyonreformált és Lázár János által vaskézzel irányított apparátusnak egy hónap is kevés arra, hogy a miniszterelnök azonnali intézkedést kérő utasítását végrehajtsa, és arról jelentést tegyen?

Mi ez itt? Kupleráj?

A miniszterelnök kérése nem túl bonyolult feladat: az utasítást továbbítani, pozíciókat zárni, pénzt kivonni, jelentést tenni. Orbán, aki erős, határozott vezető hírében áll (Lázár miniszter rendszeresen áradozik erről), egy hét múltán nyilván kérte és meg is kapta miniszterei jelentését az ügyek állásáról: a pénzeket pár napon belül kivonták, még itt és itt van egy kis fennakadás, ennyi veszteségünk / nyereségünk keletkezett a hirtelen manőveren. A következő, március 11-i kormányülésén pedig ezt a témát mint elintézettet minden bizonnyal le is zárták. Ekkor már Szijjártó Péter is boldogan jelenthette: főnök, az utolsó pillanatban ugyan, de a Magyar Nemzeti Kereskedőház 3,8 milliárdja is megvan (ráadásul készpénzben, kis címletekben).

Ha Orbán valóban február 25-én adta ki a szóban forgó utasítást, az adatokat összegző jelentésnek már réges-régen az asztalán kellett landolnia, legkésőbb az utasítás kiadásától számított két, de legyünk nagyvonalúak, három héten belül. Mi az oka akkor, hogy a közvélemény még mindig nem tudhatta meg, kik és hol parkoltatták a pénzét?

Most akkor vagy az van, hogy az állami intézmények képtelenek egy sürgős miniszterelnöki utasítás gyors, kompetens végrehajtására, vagy… vagy mégsem február 25-én született meg az a bizonyos utasítás. Orbán múlt hét szerdán, március 25-én nyilatkozott először a pénzek teljes körű kivonásáról, s a külügy kommunikációjában is csak ezt követően jelent meg a kormányfői utasítás mint narratív elem. Ha viszont bebizonyosodna, hogy Orbán mégiscsak egy picit később adta ki utasítását, a bennfentes kereskedelem vádja bajosan lenne hárítható. Egy kormányzati ember március 4-én egy háttérbeszélgetésen ugyanis már a Quaestort is nagy bajban látta, az eddigi egyedüli érintett Magyar Nemzeti Kereskedőház pedig csak március 5-én, 8 nappal az állítólagos miniszterelnöki ukáz után hozott döntést quaestoros számlája megszüntetéséről.

És akkor a Varga Mihály-féle, február 25-én már késznek mondott jelentésről, ami az egész manővert állítólag elindította, még nem is beszéltünk.

Sehogy sem áll ez így össze.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.