Orbán Viktor csak be akart nyalni Kazahsztánnak, de adott egy jó ötletet

  • narancs.hu
  • 2015. április 1.

Villámnarancs

A népes delegáció és Mészáros Lőrincné élén Kazahsztánban tarháló magyar miniszterelnök, Orbán Viktor száján kicsúszott valami – már a nyelvén kívül.

Az Index idézi a kazah hírügynökséget, akik nyilván repesnek az örömtől, mert az Európai Unióból ilyen nagy hévvel még senki nem igyekezett nyalni nekik. Ilyet szólt Orbán:

false

 

Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda-Kobza Miklós

„Nagy örömmel utazunk Kazahsztánba. Az Európai Unióban politikai értelemben egyenrangú partnerként kezelnek minket, de az eredetünk szerint ott mi idegenek vagyunk. Amikor Brüsszelbe utazunk, nincsenek ott rokonaink. Viszont amikor Kazahsztánba jövünk, itt rokonokat találunk. Eléggé furcsa érzés, hogy az embernek keletre kell utaznia, hogy otthon érezze magát.”

Erre aztán tényleg mit lehet mondani mást, mint azt, hogy rendben van. Ha így érzel, öcsém, tán az lenne a legjobb, ha ott is maradnál végleg a kölcsönrepülőd összes haveri utasával együtt. Aztán majd meglátjuk, mire mentek egy igazán illiberális államban.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.