Simicskának fontos a média függetlensége, ezért mindenkit kirúg, aki nem engedelmeskedik neki

  • narancs.hu
  • 2015. február 6.

Villámnarancs

Utána pedig elmegy szánkózni. Ezt az Átlátszónak mondta el, ahol rögzítették a beszélgetést, és közzé is tették a vérfagyasztó hangfelvételt.

Az Átlátszónak adott friss villáminterjújában Simicska azt mondta: őt ma megpuccsolták. (Előzmények itt.) De a nemzet nagy tőkése rögtön ellentámadásba lendült: a Magyar Nemzetnek már van új főszerkesztője, a HírTv elnöke pedig személyesen Simicska Lajos lesz.

Aztán belelovallta magát:

„Az Orbán-kormánynak vannak olyan törekvései, hogy gyakorlatilag föl akarják számolni a független médiát, de természetesen ennek a média, a mi médiánk ellen fog állni, és kurvára le fogja szarni, hogy az Orbán mit akar. (...) Igen, független lesz a média, és nagyon független lesz, igen. Ehhez ragaszkodom. És még mindent megoldok ma, holnap lesz Nemzet, HírTv, minden lesz, ne aggódjanak.”

Simicska Lajos tehát a jelek szerint tényleg azt gondolja, hogy a független újságírás a tulajdonosnak való feltétlen engedelmességet jelenti.

Az egész interjút meg lehet hallgatni az Átlátszó oldalán, maradandó élmény.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.