Szijjártó Péter, a hűséges cseléd

  • narancs.hu
  • 2015. március 24.

Villámnarancs

Nehéz megszokni a gondolatot, hogy ez az ember felelős a magyar külügyért. Vagy bármiért, amit nagyobb odafigyeléssel, önállósággal és méltósággal kell kezelni, mint egy tömör vasgolyót.

Tartalmas interjút készített a külügyminiszterrel az Index. A keleti nyitásról is sok érdekes dolgot hazudik Szijjártó Péter, de a beszélgetés legtanulságosabb része mégis a miniszterelnökhöz fűződő viszonyát taglaló kérdezz-felelek. Íme:

Volt valaha érdemi ügyben konfliktusa Orbán Viktorral?

Nem. De még nem érdemiben sem.

Nem furcsa ez?

Én inkább örülök neki.

Mennyire messze menne el a véleménye képviseletében, ha mást gondolnának?

Mindig elmondom neki, hogy mit gondolok, ami, hála istennek, az esetek döntő többségében egybeesik a végső döntéssel. De vita azokban sincs, ahol nem, mert a döntésekért végső soron ő felel.

Hogy szólítják egymást?

Ő engem Péternek, én őt elnök úrnak. Többször mondta 2006-ban, amikor elkezdtem vele dolgozni, hogy szólítsam a keresztnevén, de én így szoktam meg.

El tud képzelni olyan politikai fordulatot, ami után már nem követné a miniszterelnököt?

Nem.

Amos J. Hochstein, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma energiaügyekért felelős különmegbízottja és a meggyőző Szijjártó Péter

Szijjártó tárgyal

Fotó: MTI

 

Jegyezzük meg jól, hogy e szavakat Magyarország jelenlegi külügyminisztere mondta. De miféle külügyminiszter az olyan, aki attól boldog, hogy nem volt konfliktusa a főnökével, aki Istennek hálálkodik, hogy ugyanazt gondolja, amit a főnöke, és aki csak elnökurazni képes? Tudjuk, persze, hogy a minister eredetileg azt jelenti, hogy szolga, de azt eddig nem tudtuk, hogy egyúttal cselédet is jelent.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.