Tegnap osztotta meg történetét egy anyuka, aki egyedül neveli 47 éves, értelmileg
akadályozott lányát, vidéken. A sérült nő munkarehabilitációban dolgozik, napi négy órában.
A szőnyegszövésért idén tavaszig a minimálbér 30 százalékát kapta meg, ami 4 órára havi 34 425 forintot jelent.
Ha 47 ezer forintból meg lehet élni, akkor mi az a mínusz hétezer?
Nagyon is sok, gondolhatták a kormányban, mert áprilistól ezt a megalázónak sem nevezhető
fizetést is tovább csökkentették. A munkarehabilitációt átnevezték fejlesztési jogviszonynak,
a havi fizetésből óradíj lett, ami nem lehet kevesebb a mindenkor kötelező legkisebb órabér
30 százalékánál. Idén a legkisebb fizethető órabér 733 forint, aminek a harmada 220 forint.
Vagy 0,7 euró, esetleg 0,8 dollár. Ha demagógok akarnánk lenni, hozzátennénk, hogy
Mészáros Lőrinc tavaly 11 millió forintot keresett a nap minden órájában. A „fejlesztési jogviszonyban” dolgozó nő egy hónap alatt így 14 256 forintra tudott szert tenni, Mészárosnak ehhez elég öt másodperc.
Kis pénz is pénz, ha el kell venni, és ha már elvesszük, akkor olyantól kell, aki nem tud
védekezni, mert az könnyebb. Mintha a játszótéren vennék el a gyerekektől a homokozólapátot. Ők Európa erős emberei, akik megvédik az országot.
