Tusnádfürdőn ma ledobták az atombombát a NER kultúrharcosai, egészen pontosan Orbán János Dénes, az udvari írónevelde atyja és a Magyar Idők rovatvezetője, Prőhle Gergely, a ballib elhajlással ugyanebben a lapban megvádolt Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője, és a művészi tehetséget merészen a párthűség elé helyező L. Simon László kultúrpolitikus nyilvánosan vitatkoztak egymással.
Azt már nem feltétlen tudnánk megmondani, hogy miről folyt ez a magasröptű diskurzus, de talán alapvetően arról, hogy vajon mindenkivel le kell-e számolnia a hatalomnak, aki nem nyal be látványosan, avagy esetleg csak azokkal, akik ki merték mondani, hogy mást gondolnak, mint a hatalom.
Nagy kérdések ezek, nem csoda, hogy izzik, mit izzik, forrong a „jobboldali”, „konzervatív” „értelmiség”! Feladatot, elvégzendő munkát kaptak, és az utasítást egyenesen a vezér adta ki: az Orbán-kormányok sorát identitásformáló, nemzetmegtartó kurzussá kell formálni.
Ki lehetne még itt emelni, hogy a nagy izzás közepette hogyan vádolták meg az ELTE-t azzal, hogy „fingja sincs” Kányádiról – „ha ezek az emberek fogják irodalomra tanítani a gyerekeinket, akkor megbaszhatjuk”, fogalmazott a több milliárd forint közpénzzel kitömött költő –, hogyan merült fel egy folyóirat/kulturális portál, a Színház betiltása, hogy L. Simon szerint a Saul fia meg az 1945 nem történelmi film, és miért mondja ugyanő a közönség soraiban ülő Schmidt Máriával egyetértésben, hogy Parti Nagy Lajost méltatlanul emelték piedesztálra. Azonban mi most csak ez utóbbi állításba fogunk belekapaszkodni.
Azért nem jó költő Parti Nagy L. Simon szerint, mert „komoly problémái vannak az anyanyelvvel”.
Mondhatnánk erre, hogy az anyanyelvnek meg komoly problémái vannak L. Simon Lászlóval, de nem mondjuk.
Inkább megnézzük a komoly problémákat a Vadhuss című szövegben, a szerző előadásában! A szöveget a Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Irodalmi Akadémiájából másoltuk ki, eredetileg 1994-ben, A hullámzó Balatonban jelent meg.
Csak hogy egy kicsit jobb kedvünk legyen ezen a nehéz, súlyos júliusi napon.
Tisztára elment a hangszálam a Schöllertől, úgyhogy lassan mondom, meg azért is, hogy megértsél, érted, és veled ne legyen itt témázás vagy lefejelés, ahogy eléggé sajnos előfordul, mert ha nincs rend, bizalom, meg tisztelet, akkor az nem egy szórakozás, hanem, bocsánat, darab szar, ez az elvem, a rendbizalom, érted, én is rendes, te is rendes, ő is rendes, és akkor van videó, külön jég, vagy ami kívánság fölmerül, nem izéból, de én meg is mondom, hogy jól van, de ha rendetlenül szórakozik a vendégnek, akkor jön a kis probléma, vagy a számlával, ha eltérő vélemény van esetleg, most nem az, hogy verekszeni vagy más ilyen brutál-témázás, érted, de mégis kell valami, mittudomén, ha az a fölvetése, hogy két fröccs volt, nekem meg az, hogy nyolc volt, akkor az nem tíz, nem ám nyolc meg kettő, ilyen csúnya munkát nem csinálunk, hanem az akkor hat fröccs, tessék, hatszor iksz, például, és meg vagyunk egyezve, és nincs tovább témázás remélhetőleg, nem hallgatsz Dodi?, ez itten már morog, látod, mert tisztára idege van a szezontól, naná, mit mondtam? nyolc fröccs, teszem föl, ha nyolc, de bárhány, érted, én föl is írhatnám, mint egy hülyegyerek, hogy ez volt, meg az volt, vagy fölírná benn a Vali tételesen, nem téma, de akkor meg az hogy veszi ki a bizalmat, ha én eleve azt gondolom, hogy kis probléma lesz, nem igaz? meg én jó megjegyző vagyok, elhiheted, mondjuk, jól van, az adatokat azt fölírom rendeléskor, de mást így nem, sajnos, sokféle ember van, most nem az, ez egyrészt jó is, érted, de máskülönben meg, mit mondjak, rossz, szórakozik és elfelejti az uborkát, jól van, emberek vagyunk, de hogy az italt se okésan mondja be, érted, rántott bécsi, burgonya, ikszipszilon kenyér, satöbbi, más semmi?, kérdezem, más semmi, mondja, hopplá, mondom, és a cola-vörösborok, meg az unicum? mert az mégse két forint, és akkor megbeszéljük, passz, én megjegyzek mindent, tégedet is, apróra, meg hogy az árlapot akarja, hát mi vagy te, köjálos vagy te? na ha nem, minek az árlap, minek? érted, dinamikus árképzés, és bizalom, ez az elvem, meg engedmény, mittudomén, ha rendesebbnek néz ki, vagy nagy társaság, előre megmondom, ceh egybeszámol, tíz százalék kedvezmény, plusz tíz a zenés felár, és ott is vagyunk, a pont annyinál, és nincs probléma, tessék kötetlenül szórakozni, de nem ám a csillagos égig, nem ám, az mégis csúnya munka, hogy folyton mozog, meg széjjelül, és a pofámba letagadja a rizsköretet, na, az nem megy, hogy én áldozok, meg töröm magamat, próbálok, mittudomén olcsóan vadárut szerezni, holnap is az fog lenni, őzike, az ott a véce mögött a kis piros szalagjával, az a kövér, érted, hát megy ez, hogy még én kapom a lepofázást, hogy máma mér annyi, ha tegnap ennyi, meg hogy szabad kérdezni mér Dréher a Borsodi? na mér, hugyér, azér, érted, szemüveges, fehér, és mégis, na gyere, ha olyan badi vagy apukám, persze, nem jön, mondom, még csak nem is részeg, csak okoskodik, csak veri a nyálát nekem, mer a részeg az más, az csak higiénikusan problémás, most ezt nem fejtem ki, amíg a kis hölgy eszik, érted, a részeg az sokkal rendesebb, annál nincs, hogy nem fizet vagy mittudomén, vagy ha nem, hát jól van, gyere kolompár, rátolom az asztal szélét a nyakára, és mindjárt lesz pénz, másnap még meg is köszöni, szórakozott, beseggelt, már elnézést, okés, nem téma, mondom, csak hát eléggé nehezen nyel, hát jól van, bele is eshetett volna a Víztárolóba, nem igaz? de, mondja, na ugye, és visszakapja szépen a személyijét, óráját, ha van neki, viszontlátásra, de hogy bejön nekem egy ilyen, minek nevezzem?, szóval házaspár, tip-toppan, joggingba, szemöldökceruzába, mittudomén, ridikülbe, tanár vagy könyvelő, szóval, hogy bevonul, érted, és olaszrizling, rántott máj, minden, aztán hogy izé, otthon maradt a tárca az üdülőbe, most csak példáulnak mondom, hogy üdülő, jó, semmi baj, holnap be tetszenek hozni, és nem lesz témázás, de nem ám, nem bizony, se holnap, se másnap, hoppá, három napra rá látom, sétálnak, vigyorognak, eszik a jégkrémet, na várjál, mondom, kicsatolom a kutyát, ez még a villanydúcról is leszedi, nem hogy harap vagy külsérelem, de elfogja a verőeret, érted, közbiztonsági kennelje van, szóval gyerünk, szaladok utánuk, a nyelvem kilóg, a dodzsemnál a Dodi lerántja, egyiket a másikára, ahogy tanulta, nahát, mondom, négyszáznyolcvanhárom forint, ne féljél, van mindjárt tárca is, pénz is, csak vigyem le a nőről a kutyát, na de mit kell ilyenkor mondani, ha civilizáció van, há? nem hogy elnézés vagy pardon, de mondja a faszi, elnézést és hányik ijedtében, okés, mondom, nem történt semmi, itt van, tessék ellenőrizni a vendégnek, volt egy brassói, egy máj, egy satöbbi, jaj, hogy ők ám aztat rögtön másnap reggel kifizették annak a kontyos asszonynak, ez az élettársam, hát jó, mondom, nem mondta a Vali, nem tudják bizonyítani, de van a világon bizalom is, el lehet távozni, további jó üdülést, erőt egészséget, máskor ne hagyják otthon a tárcát, mer abból csak témázás fog lenni, gyere Dodi, és kész, érted, ez most nem biztos, hogy egy jó példa volt, de hát mi a jó példa? te talán tudod? ugye, hogy nem tudod, megmondom, hogy például jó példával elöljárni, na az, ami előremutat, és nekünk ez kell, jövő kell, nem a sunyizás mindig, meg a vaker, na jó, ezekkel még könnyű volt, sok viszont kifejezetten elfut, még jó, ha babakocsival, mert akkor utolérjük semmi perc alatt, de van, hogy például taxival megyek utána Bicskéig a Dodival az illetőnek, hát mi pénz az, mi törődés? de nekem az az elvem, hogy jobb előre utánaszaladni, mint leszarni a korrektságot, bocsánat, mert ez az alapja, a korrektság, máskülönben tiszta bukta, Dodi, azonnal hozd vissza a kis hölgy cipőjét, mert megöllek, na jól van, nem kell félni, fiatal kutya ez még, tizedes, kicsit nyálas lett, semmi más, megrágta? nem rágta meg, na, szóval a korrektság, érted, én már gondoltam szögesdrótra is, megcsinálnák a haverok, ha négyméteresre, négyméteresre, aztat majd nem ugrálná át az ilyen, aztán ha fizet, mehet, ha meg nem, vagy árlap és témázás, akkor elbeszélgetünk, mint teveled is, na de már elnézést kérek, hát hogy veszi az ki magát üdülőhelyen, hogy szögesdrót? hát tiszta láger? hát megen az, amitől negyven éven keresztül senyvedtünk, ugye? mégse szerencsés, jobb ha szólok a srácoknak, te is láthattad, ezek a terepszínű kugligyerekek, ezek ki-kijárnak szabadidőben meg éjszaka, hogy rend legyen és tisztelet, érted, nem a rugdosás, de van ez a puha, polgári gumibot, na, azok akkor, ne féljél, annyit csinálnak, hogy huss, és van miheztartás, meg tevékenység befejezése, ha vitat és nem fizet, én megmondom őszintén, azért kérem el a személyijét is, főleg ha ilyen gyanús vagy újmagyar, érted, mert nem az, hogy mittudomén, hát ehet-ihat, azért vagyunk, csak benn a Vali kiírja a nevét, lakcímét, ha meg nincs okmány, hát jól van, nem szabályos, de lehet azt bemondásra is, ne féljél, én tutira kiszúrom, melyik az álnév, a Szabó László, például, vagy a Kovács, Kovács? na ne mondd, és csatolom is ki a Dodit, érted, de ha ez, mondjuk nem áll fönn, akkor semmi témázás, ha befejezte a szórakozás-tevékenységet, és fizet, akkor visszakapja és jónapot, ha meg ellóg, hát ellóg, itt van a név-lakcím, van hova utánamenni, kopogtatunk, volt hat nagyfröccs, vagy egy kis probléma lesz a témában, éretlen palánták ezek a nép, kell a karó a bizalom mellé, ahogy a költő mondja, nem csak a virág, ugye, mert az a fő, a bizalom, érted, ha jön például egy néni, hogy kell kétszáz forint inzulinra? tessék, mindenki ismeri a Sózó Pityut, adom is zsebből, kimarkolom, fogja mama, ha nem hozza meg, nem hozza meg, legföljebb szólok a kollégáknak, hogy az a ballonos néni problémás, vagy satöbbi, ez a szolidaritás, csak vigyázni kell, hogy a fejedre ne csináljanak, már úgy értem, hogy az enyimére ne, mer az nem gilt, azt én nem bírom genetikusan, most fogok, ne féljél, beruházni egy Sonnyt, és akit mutatok, azt a Vali lekamerázza frankón a mosogatóból, és kész, akkor nincs vita, nincs visszabeszéd-témázás, beviszem hátra az irodába, és lejátsszuk, tessék, ott a tartár a tévén, kisapám, hoppál, most nem az, hogy általánosítok, érted, én nem nézem, hogy endékás külsejű, vagy mit mondjak, romános, meg satöbbi, bár én azt megmondom, hogy arabot azt nem, csak ha itt van a Kobra-csoport, akkor kettő ilyen tökösebb srác megfogja szorosan, megvárja míg fogyaszt, mittudomén, gombafejek, tartár, rizsköret, vagy amit rendel a vendég, okés, egyen, fizessen, és mehet utána nyugodtan, semmi probléma és üldözés, mert kinek kell az, a civakodás, vagy ha úgy látom, hogy témázós a téma, hát megmondom, hogy nix asztal, de hogy akkor az ottan micsoda? az mondom, szabócsalád, verstészt du, no, tessék továbbmenni ázsiába, vagy ahová valók, érted, most nem ez vagy az, fajilag mindenki ember, fifti-fifti, mint te vagy én, emberileg ember, ha szófogadó, meg magyar, csak nem mindenkinek egyformán van asztal, meg vagyok értve? ha gyanús egyénű vagy például copfos, mittudomén, ez esetről esetre változik, ez a szép a vendéglátásban, ez a változatosság, meg megismerni sok ember nézetét, nem igaz? no most akkor, ha már ilyen jól eldumáltunk, szomorú volnák, ha témázás volna számlailag teveled is, hány fröccsöt is vallol be? ugye, hogy hatot, én nagyon jó számtanos vagyok és megjegyző, szóval akkor az hat, meg ugye a négy unicum tegnap a kis szőke pinabarbieval, csak tegnap még nem volt szakállad, hoppál, mostan tiszta paff vagy, mi, de az édes anyukádat, aztat baszod át, nem engemet, érted, és én a te helyedben nagyon ülve maradnák, ha jót akarsz, egyébként nézz csak oda, látod azokat a vízibiciklinél? na, azok a srácok, akikről diskuráltunk, az a Dobbermann meg pont a Dodi apukája, nescafés vért sütnek neki, attól ilyen nyugtalan.
