„Az előadás helyi támogatója egy kerítésgyártó cég volt. A színpadra lépve jöttem rá, hogy ez a tavasszal még ártatlan tény milyen új fénytörésben jelenik meg ősszel, a migránsválság közepén. Úgy éreztem, erre muszáj reagálni, meg is tettem az Új törvény című szám előtt.”
„Nehezen tudom elképzelni, hogy egymillió háborús menekült hirtelen ránéz az órájára, hogy ’jé, már fél hat van? Akkor indulunk Európába!’, és egyszerre elindulnak. Az első pillanattól egyértelmű volt, hogy ez egy szervezett ügy, nem migránsok ők, hanem telepesek” – nyilatkozta a derék kormánypárti portálnak az Indiántánc című örökzöld („Én maradok az, aki mindig is voltam, egy indián, aki énekel”) Kossuth-díjas szerzője. Nagy szavak, szép szavak.
És bizony ezek után az lenne a minimum, hogy a Jelentős Művészt immár ne csak kultúra, de a honvédelem területén kifejtett tevékenységéért is díjazzák a nemzeti együttműködés rendszergazdái. Lehetne például a TEK nótafája – tábornoki rangban és javadalmazással.
