Postagalamb a villamoson

  • Zsigmond Gábor
  • 2015. szeptember 20.

Villamos, szék

Januárban csendben, különösebb felhajtás nélkül zajlott be Budapesten a 34. postagalamb-olimpia. E csodás sportnak olyan nagy hagyománya van fővárosunkban, hogy egy időben külön rendelet szabályozta a madarak villamoson való utazását is.

Az idei nagyszabasú rendezényen 21 ország több mint 1500 galambja szárnyalt, ám nem csak ők. „Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes köszöntötte a megjelenteket, utalt beszédében a galambászmúltra, a galambok történelmi jelentőségére, küldetésükre, a török megszállás idején betöltött szerepükre, valamint arra, hogyan mentették meg a lövészárkokban lévő katonák életét I. és II. világháborúban – levéltári kutatásokra hivatkozván” – írták a megnyitó után. Az abszolút nyertes egyébként Lengyelország csapata lett, a legjobb magyar galamb a sportkategória ötödik helyét repíthette haza. A szerényebb médiaérdeklődés minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy a fiatalabbak talán csak innen és a Vanguard Animation éppen tíz éve megjelent Vad galamb című, egész estét animációs filmjéből tudhatnak a postagalambokról. Hiába, változnak az idők! Pedig egykor még villamoson is kifoghattunk postagalamb utastársat.

false

 

Fotó: fortepan.hu


Az egész úgy kezdődött, hogy 1931-ben a fővárosi közlekedési vállalat, a Beszkárt kísérletképpen engedélyezte, hogy a pótkocsikban (a motorkocsikban nem) a postagalambok megfelelő kosárban („tartályban”) „korlátlan számban szállíthatók”. De azért a szabály ennél részletesebb volt. A közlekedési társaság forgalmi igazgatója, dr. Patz úgy rendelkezett, hogy „egy pótkocsin (…) két ilyen tartálynál több egyszerre nem szállítható.

Pótkocsis villamos

Pótkocsis villamos az 1930-as években

Fotó: fortepan.hu

 

Míg tehát a Poggyászszállítási feltételek szerint egy-egy utas egy-egy kosárban vagy tartályban csak legfeljebb 2 db baromfit szállíthat, de egyidejűleg több utas is szállíthat ilyen kosarat, addig postagalamb akárhány lehet egy fenti méretű tartályban, viszont csak legfeljebb két tartály lehet egy pótkocsin. A galambtartályok elsősorban a pótkocsik ülései alatt helyezendők el, s csak ha ott nem volna hely, lehet a pótkocsik első peronján szállítani. Fentiekre a forgalmi alkalmazottak kimutathatólag kioktatandók.” De az 1931. augusztus 18-án kelt 42. számú körrendelet egyelőre csak próbaképpen engedélyezte a postagalambok villamoson való szállítását. Kétségünk sem lehet afelől, hogy a villamosok személyzetét „kimutathatólag”, részletesen kioktatták postagalambügyben, ugyanis három évvel később a forgalmi igazgató újabb körrendelettel tudatta a dolgozókkal: „Felettes hatóságaink engedélyezték, hogy folyó évi május, július és szeptember hónapokban tartandó galamb-röpgyakorlatok időtartama alatt pótkocsijainkon maximálisan 50 cm széles, 40 cm mély s 40 cm magas, jól elzárt kosárban vagy tartályban postagalambok korlátlan számban szállíthatók…” Arról nincs hírünk, hogy a mostani budapesti postagalamb-olimpián volt-e ilyen BKV-rendelkezés.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.