Postagalamb a villamoson

  • Zsigmond Gábor
  • 2015. szeptember 20.

Villamos, szék

Januárban csendben, különösebb felhajtás nélkül zajlott be Budapesten a 34. postagalamb-olimpia. E csodás sportnak olyan nagy hagyománya van fővárosunkban, hogy egy időben külön rendelet szabályozta a madarak villamoson való utazását is.

Az idei nagyszabasú rendezényen 21 ország több mint 1500 galambja szárnyalt, ám nem csak ők. „Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes köszöntötte a megjelenteket, utalt beszédében a galambászmúltra, a galambok történelmi jelentőségére, küldetésükre, a török megszállás idején betöltött szerepükre, valamint arra, hogyan mentették meg a lövészárkokban lévő katonák életét I. és II. világháborúban – levéltári kutatásokra hivatkozván” – írták a megnyitó után. Az abszolút nyertes egyébként Lengyelország csapata lett, a legjobb magyar galamb a sportkategória ötödik helyét repíthette haza. A szerényebb médiaérdeklődés minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy a fiatalabbak talán csak innen és a Vanguard Animation éppen tíz éve megjelent Vad galamb című, egész estét animációs filmjéből tudhatnak a postagalambokról. Hiába, változnak az idők! Pedig egykor még villamoson is kifoghattunk postagalamb utastársat.

false

 

Fotó: fortepan.hu


Az egész úgy kezdődött, hogy 1931-ben a fővárosi közlekedési vállalat, a Beszkárt kísérletképpen engedélyezte, hogy a pótkocsikban (a motorkocsikban nem) a postagalambok megfelelő kosárban („tartályban”) „korlátlan számban szállíthatók”. De azért a szabály ennél részletesebb volt. A közlekedési társaság forgalmi igazgatója, dr. Patz úgy rendelkezett, hogy „egy pótkocsin (…) két ilyen tartálynál több egyszerre nem szállítható.

Pótkocsis villamos

Pótkocsis villamos az 1930-as években

Fotó: fortepan.hu

 

Míg tehát a Poggyászszállítási feltételek szerint egy-egy utas egy-egy kosárban vagy tartályban csak legfeljebb 2 db baromfit szállíthat, de egyidejűleg több utas is szállíthat ilyen kosarat, addig postagalamb akárhány lehet egy fenti méretű tartályban, viszont csak legfeljebb két tartály lehet egy pótkocsin. A galambtartályok elsősorban a pótkocsik ülései alatt helyezendők el, s csak ha ott nem volna hely, lehet a pótkocsik első peronján szállítani. Fentiekre a forgalmi alkalmazottak kimutathatólag kioktatandók.” De az 1931. augusztus 18-án kelt 42. számú körrendelet egyelőre csak próbaképpen engedélyezte a postagalambok villamoson való szállítását. Kétségünk sem lehet afelől, hogy a villamosok személyzetét „kimutathatólag”, részletesen kioktatták postagalambügyben, ugyanis három évvel később a forgalmi igazgató újabb körrendelettel tudatta a dolgozókkal: „Felettes hatóságaink engedélyezték, hogy folyó évi május, július és szeptember hónapokban tartandó galamb-röpgyakorlatok időtartama alatt pótkocsijainkon maximálisan 50 cm széles, 40 cm mély s 40 cm magas, jól elzárt kosárban vagy tartályban postagalambok korlátlan számban szállíthatók…” Arról nincs hírünk, hogy a mostani budapesti postagalamb-olimpián volt-e ilyen BKV-rendelkezés.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.