Villamossal a börtönbe! – A kommunistáknak nem hiányzott a rabomobil

  • Zsigmond Gábor
  • 2015. október 3.

Villamos, szék

A Tanácsköztársaság idején könnyen előfordulhatott, hogy a villamos gyűjtőtáborba vitte utasait. Így járt a népszerű író, Herczeg Ferenc is.

„Volt Nobel-díjra felterjesztett írófejedelem, Európa-szerte ünnepelt színpadi szerző és örökös díszelnök, ám sokan már életében őskövületnek ítélték, s halálát mindössze rövid hír tudatta a hazai közönséggel. Noha maga Mikszáth szánta utódjául, s tán nem is csak az Adria Biztosító Társulat igazgatótanácsi tagságában” – írtuk korábban Herczeg Ferencről (1863–1954), ám hosszú életének legabszurdabb pillanata mégis az lehetett, amikor villamossal vitték a gyűjtőfogházba, leginkább azért, mert Tisza István barátja volt, sőt a háború alatt még berlini politikai megbízott. Mivel akkoriban kevesebb is elég volt ahhoz, hogy valakit  „ellenforradalmárnak” minősítsenek, egyáltalán nem meglepő, hogy 1919 áprilisán, éppen húsvét vasárnapján, fél évvel Tisza meggyilkolása és valamivel éjfél előtt fekete bőrkabátos, revolveres fickók keresték fel otthonában, a Lenin-fiúk. Előbb a Markó utcába vitték, ahol egy sor szmokingos, piros papucsos arisztokratával és nagybankárral zárták össze, ám az „ úri zárkát” már másnap el kellett hagynia. „Kimentem a folyosóra, ahol már vagy húsz túsz várakozott. Hosszú ácsorgás, majd szuronyos elvtársak komplikált hadműveletei után fegyveres négyszög közé fogtak minket, és kivezettek az utcára, ahol villamoskocsik vártak reánk. Olyan vigyázva bántak velünk, mintha nem is megszeppent burzsujok, hanem núbiai párducok volnánk. A villamoskocsi a kőbányai gyűjtőfogházba szállított minket – emlékezett vissza később az író, hozzátéve: – Velünk párhuzamosan fekete luxusautó szaladt az úton, benne az a bizonyos elvtárs, aki a túszok szállítását vezényelte.”  Magánzárkába került, ám annyira nem bánhattak vele mostohán, hiszen a fegyházi könyvtárban saját könyveit is megtalálta, a sétán pedig néhány lelkes olvasója köszöntötte. Herczeg számára egyébként nem volt ismeretlen a börtönélet, sőt első komolyabb művét (Fenn és lenn) a váci fegyházban írta 1887-ben, miután kardpárbajban megölt egy katonatisztet, és ezért négy hónapot kapott.

false

 

1919-ben már két hét után kiengedték. Ez írta szabadulásáról: „Szerdán éjjel azzal keltett fel az őr, hogy kövessem az irodába, szabadlábra fognak helyezni. Szerettem volna reggelig maradni, éjnek évadján mit is kezd az ember Kőbányán? Csakhogy ez lehetetlen volt, újabb túszszállítmány érkezett, és kellett a hely. Az irodában László Jenő trónolt, a forradalmi törvényszékek politikai főmegbízottja. Előbb Az Est kiadóhivatali tisztviselője volt; a diktatúra alkonyán fel fogják akasztani. Tudtomra adta, hogy szabad vagyok, és hozzátette: ezt Kunfi népbiztos fáradozásának köszönhetem. Meglepő fordulat! Én ugyan a letartóztatásom után rögtön írtam Kunfinak, akit személyesen nem ismertem, a levelem azonban nem volt olyan hangú, hogy attól valami kedvező fordulatot várhattam volna. Tulajdonképpen azért írtam, hogy könnyítsek a mérgemen. Azt kérdeztem a népbiztostól: a sokat emlegetett proletárkultúrát óhajtja-e szolgálni azzal, hogy kalitkában tartja az írókat, mint a mátyásmadarakat?”

Irány Kőbánya!

Irány Kőbánya!

Fotó: fortepan.hu

 

Herczeg arról ugyan nem emlékezik meg, hogy az „újabb túszszállítmány” mivel érkezett, ám alapos a gyanúnk, hogy őket is villamossal vitték Kőbányára. Ami egyébként nem is volt olyan különös. A teherautók, buszok java üzemképtelen volt, a lovak és lovas kocsik a fronton rekedtek, odavesztek vagy hazafelé elkötötték őket, a fekete luxusautó meg másra kellett. 1919-ben tulajdonképpen a villamos szinte egyedül jelentette a közlekedést Pesten.

Ezért aztán nem csoda, hogy a Tanácsköztársaság idején kiemelten foglalkoztak velük. Ha kellett – mint láthattuk – rabokat szállítottak velük, de azt is előírták, hogy „a proletár állam a meglévő kocsikat azoknak akarja biztosítani, akik hivatásuk teljesítésében, múlhatatlanul sürgős és fontos utak megtételére használják a közlekedési eszközöket”. Aki viszont bliccelni próbált, simán kaphatott hat hónapnyi kényszermunkát! Erről rendeletet is hoztak, így a „közlekedési mozgó őrségek minden további figyelmeztetés nélkül” intézkedhettek. Ezt Jancsik Ferenc a Vörösőr Hadosztály Budapesti kerületi Parancsnoksága nevében hirdette ki 1919. július 15-én. Már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy a lógóst ugyanazzal a járattal vitték-e a fogdába, amelyen utazott, vagy meg kellett-e várnia a börtönjáratot?

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.