Visszhang: koncert

A Gürzenich-Orchester Köln és Palojtay János hangversenye

Visszhang

A program első felében Liszt két „egyfelvonásos” zongoraversenyének szólistájaként Palojtay makulátlanul adta elő szólamát.

Egyedi, kissé kemény és éles játéka a liszti határozottságot és dinamizmust markánsan és érthetően tudta körvonalazni. Ugyanakkor ezeken a körvonalakon belül nem mindig sikerült merev fortéin túljutnia. Ez a fajta katonás hangképzés nemcsak a lírai részeket kényszerítette szűk keretek közé, hanem a tiszta és fényes hangzásban a szólamok érthetősége is megkopott. Palojtay zongorahangja tiszta volt, amennyiben a hangok egzaktságát tekintjük, de ahhoz nem volt elég differenciált, hogy a zeneileg relevánsabb és kevésbé releváns szólamok közötti különbség érezhető legyen, tehát éppen az erőssége tette merevvé és nagyon kontúrossá mind a Haláltáncot, mind a Magyar fantáziát. Az est második felében megszólaló Brahms-mű nem tűnt sem hosszúnak, sem bonyolultnak. A kölniek magától értetődő természetességgel és érthetőséggel adták elő a művet, annak súlyossága és komorsága mégsem veszett el. A brahmsi küzdelem ugyanannyira érzékelhető volt, mint a szerző öniróniája és mélabús humora, kényelmes jókedve. A releváns Brahms-interpretációhoz a Gürzenich-Orchester Köln egységére és a zenekari tagok individuális virtuozitására egyaránt szükség volt; mindezt a karmester, Orozco-Estrada éleslátása formálta igazán hitelessé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.