Visszhang: opera

Händel: Partenopé

  • - rj -
  • 2021. október 6.

Visszhang

A Les Arts Florissants és vezetőjük, William Christie, illetve az általa kétévenként meghirdetett, most a tizedik évfolyamát ünneplő Jardin de Voix-nak hála a művészetek újabb és újabb csodálatos virágo­kat hoznak.

Ehhez mindig több száz, 30 év alatti énekes meghallgatása után választanak ki 8–10-et a legjobb hangú és legizgalmasabb személyiségű fiatalokból, akikkel egy év felkészítés után bemutatnak egy darabot, először Christie páratlan, saját tervezésű franciaországi parkjában. A turné eztán indul.

Christie most a legújabb nyerteseit hozta el Budapestre e ritkábban játszott Händel-operával. A néhány kis emelvényt és játékszert használó, a darab bőséges komikumát kihasználó rendezésben a friss hangú, fiatal énekesek és persze a remek zenészek csodálatos élményben részesítették a végén azt tombolva megköszönő közönséget. Ehhez nem kellett a produkciót agyonterhelni folyamatos rendezői ötleteléssel: bízni kellett a zenében és az előadói tehetségben, és lám, a legnagyobb gyönyörűséggel bontakozott ki a zene. A hat, kivétel nélkül kiváló énekes közül említsük csak az Arsacét éneklő Hugh Cutting brit kontratenort, aki az érzelmek teljes skáláján könnyedén játszik és énekel, miközben kedvesen és meghatóan őrlődik két szerelme között, mígnem végül egy huszárvágással megoldja saját és a többi szereplő gondját. Nem sokszor esik meg, hogy az előadás végén csupa boldog, nevető arcot lehet látni a Müpában, a színpadon és a nézőtéren egyaránt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.