Visszhang: opera

Händel: Partenopé

  • - rj -
  • 2021. október 6.

Visszhang

A Les Arts Florissants és vezetőjük, William Christie, illetve az általa kétévenként meghirdetett, most a tizedik évfolyamát ünneplő Jardin de Voix-nak hála a művészetek újabb és újabb csodálatos virágo­kat hoznak.

Ehhez mindig több száz, 30 év alatti énekes meghallgatása után választanak ki 8–10-et a legjobb hangú és legizgalmasabb személyiségű fiatalokból, akikkel egy év felkészítés után bemutatnak egy darabot, először Christie páratlan, saját tervezésű franciaországi parkjában. A turné eztán indul.

Christie most a legújabb nyerteseit hozta el Budapestre e ritkábban játszott Händel-operával. A néhány kis emelvényt és játékszert használó, a darab bőséges komikumát kihasználó rendezésben a friss hangú, fiatal énekesek és persze a remek zenészek csodálatos élményben részesítették a végén azt tombolva megköszönő közönséget. Ehhez nem kellett a produkciót agyonterhelni folyamatos rendezői ötleteléssel: bízni kellett a zenében és az előadói tehetségben, és lám, a legnagyobb gyönyörűséggel bontakozott ki a zene. A hat, kivétel nélkül kiváló énekes közül említsük csak az Arsacét éneklő Hugh Cutting brit kontratenort, aki az érzelmek teljes skáláján könnyedén játszik és énekel, miközben kedvesen és meghatóan őrlődik két szerelme között, mígnem végül egy huszárvágással megoldja saját és a többi szereplő gondját. Nem sokszor esik meg, hogy az előadás végén csupa boldog, nevető arcot lehet látni a Müpában, a színpadon és a nézőtéren egyaránt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.