Händel: Partenopé

A Les Arts Florissants és vezetőjük, William Christie, illetve az általa kétévenként meghirdetett, most a tizedik évfolyamát ünneplő Jardin de Voix-nak hála a művészetek újabb és újabb csodálatos virágo­kat hoznak.

Ehhez mindig több száz, 30 év alatti énekes meghallgatása után választanak ki 8–10-et a legjobb hangú és legizgalmasabb személyiségű fiatalokból, akikkel egy év felkészítés után bemutatnak egy darabot, először Christie páratlan, saját tervezésű franciaországi parkjában. A turné eztán indul.

Christie most a legújabb nyerteseit hozta el Budapestre e ritkábban játszott Händel-operával. A néhány kis emelvényt és játékszert használó, a darab bőséges komikumát kihasználó rendezésben a friss hangú, fiatal énekesek és persze a remek zenészek csodálatos élményben részesítették a végén azt tombolva megköszönő közönséget. Ehhez nem kellett a produkciót agyonterhelni folyamatos rendezői ötleteléssel: bízni kellett a zenében és az előadói tehetségben, és lám, a legnagyobb gyönyörűséggel bontakozott ki a zene. A hat, kivétel nélkül kiváló énekes közül említsük csak az Arsacét éneklő Hugh Cutting brit kontratenort, aki az érzelmek teljes skáláján könnyedén játszik és énekel, miközben kedvesen és meghatóan őrlődik két szerelme között, mígnem végül egy huszárvágással megoldja saját és a többi szereplő gondját. Nem sokszor esik meg, hogy az előadás végén csupa boldog, nevető arcot lehet látni a Müpában, a színpadon és a nézőtéren egyaránt.