Visszhang: opera

Händel: Partenopé

  • - rj -
  • 2021. október 6.

Visszhang

A Les Arts Florissants és vezetőjük, William Christie, illetve az általa kétévenként meghirdetett, most a tizedik évfolyamát ünneplő Jardin de Voix-nak hála a művészetek újabb és újabb csodálatos virágo­kat hoznak.

Ehhez mindig több száz, 30 év alatti énekes meghallgatása után választanak ki 8–10-et a legjobb hangú és legizgalmasabb személyiségű fiatalokból, akikkel egy év felkészítés után bemutatnak egy darabot, először Christie páratlan, saját tervezésű franciaországi parkjában. A turné eztán indul.

Christie most a legújabb nyerteseit hozta el Budapestre e ritkábban játszott Händel-operával. A néhány kis emelvényt és játékszert használó, a darab bőséges komikumát kihasználó rendezésben a friss hangú, fiatal énekesek és persze a remek zenészek csodálatos élményben részesítették a végén azt tombolva megköszönő közönséget. Ehhez nem kellett a produkciót agyonterhelni folyamatos rendezői ötleteléssel: bízni kellett a zenében és az előadói tehetségben, és lám, a legnagyobb gyönyörűséggel bontakozott ki a zene. A hat, kivétel nélkül kiváló énekes közül említsük csak az Arsacét éneklő Hugh Cutting brit kontratenort, aki az érzelmek teljes skáláján könnyedén játszik és énekel, miközben kedvesen és meghatóan őrlődik két szerelme között, mígnem végül egy huszárvágással megoldja saját és a többi szereplő gondját. Nem sokszor esik meg, hogy az előadás végén csupa boldog, nevető arcot lehet látni a Müpában, a színpadon és a nézőtéren egyaránt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.