Visszhang: film

A szakadár

  • 2021. október 6.

Visszhang

A közelmúlt komoly politikai botránya volt a szaú­di rezsimet és a királyi családot tényfeltáró riportjaiban támadni merészelő újságíró, Dzsamál Hasogdzsi barbár lemészárlása Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán.

Ismeretes, hogy egyes nagyhatalmak, bármennyire bizonygatják az ellenkezőjét, olykor saját törvényeiket is áthágva iktatják ki – teszik tönkre, börtönzik be, likvidálják (jégcsákánnyal kezdve novicsokon át a drónig bármivel) – rendszerük ellenségeit. Ebben az esetben nemcsak a gyilkosság példátlan bestialitása (megfojtották, feldarabolták, elégették a konzulátusra csalt újságírót) keltett világméretű felháborodást (a török rendőrség felderített minden apró részletet), de az a tény is, hogy mindezt profi titkosszolgálati szakemberek és államukat képviselő diplomaták tették – konkrétan a legfőbb hatalmat (a király helyett) gyakorló koronaherceg parancsára. Akinek véres kezét, ilyen-olyan konferenciákon, világmegmentő tanácskozásokon azóta is zavartalanul szorongatja megannyi, az emberi jogokért kevésbé befolyásos országok esetében fennhangon aggódó államférfi. 

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)