A műfaji és tematikai szempontból rendkívül sokszínű szövegek e keresés szépségeiről és nehézségeiről szólnak, aminek elkerülhetetlen, ám mindenképpen tanulságos része az eltévedés, az egyensúlyvesztést követő zuhanás, a „hit súlytalansági állapotának” spirituális tapasztalata.
A szövegek legfőbb erénye e kísérletezés élményének érzékeny és pontos megragadása, amelynek során a szerző a transzcendens világ szavakon túli tartományaiból is képes benyomásokat rögzíteni. Ez legtisztábban a csúcspontnak tekinthető záródarabban, Az első szó születése című, a szavak előtti létállapot halovány emlékeit felidéző szövegben érhető tetten, amelyben a nyelv, így a beszéd és az írás határaival, ellentmondásos működéseivel is szembesülünk: „Egy tábla nem tehet róla, de hazudott.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
