Remy 2010-ben költözött Chicagóból Torontóba, és azóta is a helyi szcénában alkot; előbb különböző független kiadóknál publikálta lemezeit, mígnem szerződtette a londoni 4AD, és a 2015-ös Half Free low-fi zajpopja meghozta számára az áttörést. Idővel kiderült, hogy korai zenéinek a minimalizmusa csupán a körülmények szülte kényszerből fakadt, s valójában a soul, a funk, a többé-kevésbé elektronizált pop és a cipőbámulós pszichedélia lettek zenéinek legfőbb összetevői.
Új lemeze, a Bless This Mess tökélyre viszi a receptet: a hetvenes–nyolcvanas évek szívet-lelket melengető harmóniáit állítja az iróniába csomagolt társadalom- és kultúrkritika szolgálatába. És ezt néha olyan, már-már bombasztikus tánczenei darabok segítségével teszi, mint például a producer-billentyűs varázsló Roger Manning Jr.-ral rögzített hipnotikus jazz-funk-diszkó számmal, a Tux (Your Body Fills Me, Boo)-val. Remy a retró plastic funk Only Daedalust Alex Frankkel, a Holy Ghost! duó tagjának segítségével rakta össze, akárcsak a So Tipically Now elegánsan hűvös szintipopját.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
