Film

Hold 66

  • - bacsadi -
  • 2022. június 15.

Visszhang

Jacqueline Lentzou debütáló munkája illeszkedik a közelmúlt szülői törékenységről szóló filmjeinek sorába (Az apa, Vortex, Szerelem).

Artemis (Szofia Kokkali) hosszú távollét után tér vissza Görögországba, hogy gondját viselje súlyos beteg, magatehetetlen apjának, Parisnak (Lazarosz Georgakopulosz). Artemis elvált szülők gyermeke, anyja ráhárítja Paris napi gondozásának terhét, miközben a tágabb rokonság szkepszissel figyeli a lány erőfeszítéseit. Apa és lánya kapcsolata mindig is hűvös, feszült volt, melyet csak jobban kiemel a ráutaltság és a sebezhetőség.

Lentzou egyenrangú alkotótársa a filmben Kokkali, aki úgy játszik, mintha végig maszkot viselne, nemcsak apja, hanem a nézők előtt is. Hol az unalom, hol a feloldatlan harag és tanácstalanság uralkodik el rajta, de az utolsó pillanatig pár lépésnyi távolságot tart környezetétől. Ő is, Lentzou is eljátszik a távolság és az intimitás kontrasztjaival: Artemis és Paris múltját szemcsés, régi videófelvételeken keresztül látjuk, míg a jelenben az intimitásnak csak tétova, pillanatnyi gesztusait érzékelhetjük.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.