Artemis (Szofia Kokkali) hosszú távollét után tér vissza Görögországba, hogy gondját viselje súlyos beteg, magatehetetlen apjának, Parisnak (Lazarosz Georgakopulosz). Artemis elvált szülők gyermeke, anyja ráhárítja Paris napi gondozásának terhét, miközben a tágabb rokonság szkepszissel figyeli a lány erőfeszítéseit. Apa és lánya kapcsolata mindig is hűvös, feszült volt, melyet csak jobban kiemel a ráutaltság és a sebezhetőség.
Lentzou egyenrangú alkotótársa a filmben Kokkali, aki úgy játszik, mintha végig maszkot viselne, nemcsak apja, hanem a nézők előtt is. Hol az unalom, hol a feloldatlan harag és tanácstalanság uralkodik el rajta, de az utolsó pillanatig pár lépésnyi távolságot tart környezetétől. Ő is, Lentzou is eljátszik a távolság és az intimitás kontrasztjaival: Artemis és Paris múltját szemcsés, régi videófelvételeken keresztül látjuk, míg a jelenben az intimitásnak csak tétova, pillanatnyi gesztusait érzékelhetjük.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
