Visszhang: film

Jane Schoenbrun: Ragyogj TV, ragyogj

Visszhang

Jane Schoen­brun filmjének egyik fő témája a valóság, a tér és idő egymásba omlása; ezzel párhuzamosan nézőinek idő- és valóságérzékelését is összekuszálja.

Különböző generációs élmények találkoznak a film kísérteties lila fényében: a 90-es évek szellemképes videói és késő esti sorozatai (Buffy, a vámpírok réme; Bűbájos boszorkák; Twin Peaks), a korai 2000-es évek kezdetleges online rajongói közösségei, majd a streaming révén feltörő, de kiábrándulást hozó nosztalgiahulláma. Sok rendezővel ellentétben Schoenbrun érti és komolyan veszi, mivel jár, ha magányos, elszigetelt kamaszok egy falatnyi popkultúrán keresztül tudnak csak kapcsolódni; milyen felemelő és üres tud lenni egyszerre, ha csak ez a rajongás nyújt vigaszt a depresszió, az identitáskeresés és a szülői bántalmazás közepette.

Owen (Justice Smith) és Maddy (Brigette Lundy-Paine) ugyanabba az iskolába járnak Amerika egyik névtelen, szürke kertvárosában, ahol minden nap ugyanolyan, és soha nem történik semmi. Mindketten koraérett kiskamaszok, akik a saját kis buborékjukban küzdenek fájdalmaikkal. Mégis összehozza őket egy bizarr és kissé bugyuta késő esti sorozat, a The Pink Opaque, amelyben két, egymástól távol élő, de a pszichikai síkon összekapcsolódó kamasz lány küzd meg a hét aktuális rémével. Owen és Maddy alig szólnak egymáshoz (még a szemkontaktus is nehezükre esik), de a szérián keresztül mély kötődés alakul ki köztük. Több ez számukra, mint fikció: a főhősök, Isabel és Tara a lelkük mélyéig megérintik őket. Maddy leszbikusként egyik napról a másikra nyom nélkül eltűnik a városkából, a saját nemi identitásával küszködő Owen viszont hátramarad, és a felnőtt lét egyszerre vágtató és vánszorgó szürkeségében él tovább. Maddy egy nap váratlanul visszatér egy olyan üzenettel, amely összeroppantja Owen lelki és szellemi stabilitását. Schoen­brun saját transz eszmélését szövi az álomszerű elbeszélésbe, miközben tapinthatóan alkotja újra a kamaszkor eredendő kényelmetlenségét (amelyet a legtöbben inkább felednénk) – minden kimondott szó kínzó lassúsággal hagyja el a feszengő tinik száját, minden megalázó, nyomasztó szituáció örökkévalóságnak tetszik. A mélységes diszkomfort­érzet és elveszettség érzése szándékos rendezői fogás – a Ragyogj TV, ragyogj zsigerileg kellemetlen élmény, mégsem tudjuk levenni róla a szemünket. Álomlogikája Lynchénél koherensebb és szelídebb, helyenként idegesítő és mesterkélt (minden porcikájában öntudatos pastiche, annak összes irritáló jegyével), de a mélyén dolgozó fájdalom és ásító űr (nem a gondolattalanságé) ha akarjuk, ha nem, elkísér minket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."