Visszhang: film

Jane Schoenbrun: Ragyogj TV, ragyogj

Visszhang

Jane Schoen­brun filmjének egyik fő témája a valóság, a tér és idő egymásba omlása; ezzel párhuzamosan nézőinek idő- és valóságérzékelését is összekuszálja.

Különböző generációs élmények találkoznak a film kísérteties lila fényében: a 90-es évek szellemképes videói és késő esti sorozatai (Buffy, a vámpírok réme; Bűbájos boszorkák; Twin Peaks), a korai 2000-es évek kezdetleges online rajongói közösségei, majd a streaming révén feltörő, de kiábrándulást hozó nosztalgiahulláma. Sok rendezővel ellentétben Schoenbrun érti és komolyan veszi, mivel jár, ha magányos, elszigetelt kamaszok egy falatnyi popkultúrán keresztül tudnak csak kapcsolódni; milyen felemelő és üres tud lenni egyszerre, ha csak ez a rajongás nyújt vigaszt a depresszió, az identitáskeresés és a szülői bántalmazás közepette.

Owen (Justice Smith) és Maddy (Brigette Lundy-Paine) ugyanabba az iskolába járnak Amerika egyik névtelen, szürke kertvárosában, ahol minden nap ugyanolyan, és soha nem történik semmi. Mindketten koraérett kiskamaszok, akik a saját kis buborékjukban küzdenek fájdalmaikkal. Mégis összehozza őket egy bizarr és kissé bugyuta késő esti sorozat, a The Pink Opaque, amelyben két, egymástól távol élő, de a pszichikai síkon összekapcsolódó kamasz lány küzd meg a hét aktuális rémével. Owen és Maddy alig szólnak egymáshoz (még a szemkontaktus is nehezükre esik), de a szérián keresztül mély kötődés alakul ki köztük. Több ez számukra, mint fikció: a főhősök, Isabel és Tara a lelkük mélyéig megérintik őket. Maddy leszbikusként egyik napról a másikra nyom nélkül eltűnik a városkából, a saját nemi identitásával küszködő Owen viszont hátramarad, és a felnőtt lét egyszerre vágtató és vánszorgó szürkeségében él tovább. Maddy egy nap váratlanul visszatér egy olyan üzenettel, amely összeroppantja Owen lelki és szellemi stabilitását. Schoen­brun saját transz eszmélését szövi az álomszerű elbeszélésbe, miközben tapinthatóan alkotja újra a kamaszkor eredendő kényelmetlenségét (amelyet a legtöbben inkább felednénk) – minden kimondott szó kínzó lassúsággal hagyja el a feszengő tinik száját, minden megalázó, nyomasztó szituáció örökkévalóságnak tetszik. A mélységes diszkomfort­érzet és elveszettség érzése szándékos rendezői fogás – a Ragyogj TV, ragyogj zsigerileg kellemetlen élmény, mégsem tudjuk levenni róla a szemünket. Álomlogikája Lynchénél koherensebb és szelídebb, helyenként idegesítő és mesterkélt (minden porcikájában öntudatos pastiche, annak összes irritáló jegyével), de a mélyén dolgozó fájdalom és ásító űr (nem a gondolattalanságé) ha akarjuk, ha nem, elkísér minket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.