Visszhang: film

Jane Schoenbrun: Ragyogj TV, ragyogj

Visszhang

Jane Schoen­brun filmjének egyik fő témája a valóság, a tér és idő egymásba omlása; ezzel párhuzamosan nézőinek idő- és valóságérzékelését is összekuszálja.

Különböző generációs élmények találkoznak a film kísérteties lila fényében: a 90-es évek szellemképes videói és késő esti sorozatai (Buffy, a vámpírok réme; Bűbájos boszorkák; Twin Peaks), a korai 2000-es évek kezdetleges online rajongói közösségei, majd a streaming révén feltörő, de kiábrándulást hozó nosztalgiahulláma. Sok rendezővel ellentétben Schoenbrun érti és komolyan veszi, mivel jár, ha magányos, elszigetelt kamaszok egy falatnyi popkultúrán keresztül tudnak csak kapcsolódni; milyen felemelő és üres tud lenni egyszerre, ha csak ez a rajongás nyújt vigaszt a depresszió, az identitáskeresés és a szülői bántalmazás közepette.

Owen (Justice Smith) és Maddy (Brigette Lundy-Paine) ugyanabba az iskolába járnak Amerika egyik névtelen, szürke kertvárosában, ahol minden nap ugyanolyan, és soha nem történik semmi. Mindketten koraérett kiskamaszok, akik a saját kis buborékjukban küzdenek fájdalmaikkal. Mégis összehozza őket egy bizarr és kissé bugyuta késő esti sorozat, a The Pink Opaque, amelyben két, egymástól távol élő, de a pszichikai síkon összekapcsolódó kamasz lány küzd meg a hét aktuális rémével. Owen és Maddy alig szólnak egymáshoz (még a szemkontaktus is nehezükre esik), de a szérián keresztül mély kötődés alakul ki köztük. Több ez számukra, mint fikció: a főhősök, Isabel és Tara a lelkük mélyéig megérintik őket. Maddy leszbikusként egyik napról a másikra nyom nélkül eltűnik a városkából, a saját nemi identitásával küszködő Owen viszont hátramarad, és a felnőtt lét egyszerre vágtató és vánszorgó szürkeségében él tovább. Maddy egy nap váratlanul visszatér egy olyan üzenettel, amely összeroppantja Owen lelki és szellemi stabilitását. Schoen­brun saját transz eszmélését szövi az álomszerű elbeszélésbe, miközben tapinthatóan alkotja újra a kamaszkor eredendő kényelmetlenségét (amelyet a legtöbben inkább felednénk) – minden kimondott szó kínzó lassúsággal hagyja el a feszengő tinik száját, minden megalázó, nyomasztó szituáció örökkévalóságnak tetszik. A mélységes diszkomfort­érzet és elveszettség érzése szándékos rendezői fogás – a Ragyogj TV, ragyogj zsigerileg kellemetlen élmény, mégsem tudjuk levenni róla a szemünket. Álomlogikája Lynchénél koherensebb és szelídebb, helyenként idegesítő és mesterkélt (minden porcikájában öntudatos pastiche, annak összes irritáló jegyével), de a mélyén dolgozó fájdalom és ásító űr (nem a gondolattalanságé) ha akarjuk, ha nem, elkísér minket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.