Visszhang: könyv

Bíró Péter: Hosszú árnyék

Visszhang

Egy „újkori” bűnregény, amelyben az elbeszélőt a konkrét bűncselekményeknél sokkal jobban foglalkoztatják a társadalmat, illetve a szűkebb közösségeket átható olyan bűnök, mint a csalás, a korrupció, a hazugság.

Itt még az is kérdés, hogy történt-e bűncselekmény egyáltalán. A rendőrség ugyanis hamar lezárja az ügyet.

A nyomozóvá avanzsált három barát – Dukon, a falugondnok, Szamovics kriptaőr, illetve Perényi Tamás tanár úr – mégis szeretne fényt deríteni a nyolcvanhárom éves Katóka tanító néni „öngyilkosságának” körülményeire. Az ügy hátterének megvilágításakor azonban rögtön a múltbeli bűnök, valamint a jelenkori, azokhoz nagyon hasonló visszásságok is napvilágra kerülnek. Közben sok mindenről, illetve sokakról derül ki, hogy nem egészen azok, aminek/akinek látszanak.

A „hosszú árnyék” a bűn kiterjedésének és hatásának metaforája a regény szövevényes világában, de konkrét jelentései is vannak. A zsákfalucskától nem messze eső főváros tereire (szimbolikus értelemben is) erős árnyékot vet az ismeretlenek által szivárványszínűre festett Szabadság-szobor, de Hosszú árnyék a címe annak a memoár kéziratnak is, amelynek állítólagos szerzője az elhunyt idős tanító néni, aki a művét egy kétes ügyletekbe bonyolódott és vitatható értékű irodalmi művek kiadásáról hírhedtté vált kiadónál szerette volna megjelentetni. Az elbeszélő többször is megemlíti, hogy a szentistvándi felső parkolóban használhatatlan a mobilvécé, de ennek – látszólag – nincs különösebb jelentősége a történetben…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.