Itt még az is kérdés, hogy történt-e bűncselekmény egyáltalán. A rendőrség ugyanis hamar lezárja az ügyet.
A nyomozóvá avanzsált három barát – Dukon, a falugondnok, Szamovics kriptaőr, illetve Perényi Tamás tanár úr – mégis szeretne fényt deríteni a nyolcvanhárom éves Katóka tanító néni „öngyilkosságának” körülményeire. Az ügy hátterének megvilágításakor azonban rögtön a múltbeli bűnök, valamint a jelenkori, azokhoz nagyon hasonló visszásságok is napvilágra kerülnek. Közben sok mindenről, illetve sokakról derül ki, hogy nem egészen azok, aminek/akinek látszanak.
A „hosszú árnyék” a bűn kiterjedésének és hatásának metaforája a regény szövevényes világában, de konkrét jelentései is vannak. A zsákfalucskától nem messze eső főváros tereire (szimbolikus értelemben is) erős árnyékot vet az ismeretlenek által szivárványszínűre festett Szabadság-szobor, de Hosszú árnyék a címe annak a memoár kéziratnak is, amelynek állítólagos szerzője az elhunyt idős tanító néni, aki a művét egy kétes ügyletekbe bonyolódott és vitatható értékű irodalmi művek kiadásáról hírhedtté vált kiadónál szerette volna megjelentetni. Az elbeszélő többször is megemlíti, hogy a szentistvándi felső parkolóban használhatatlan a mobilvécé, de ennek – látszólag – nincs különösebb jelentősége a történetben…
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
