Visszhang

Paolo Genovese az itthon is nagy sikert arató Teljesen idegenek és A hely után ismét az emberi kapcsolatok szétszálazhatatlan sokszínűségét igyekszik bemutatni.

Az Orbay Lilla Group bemutatkozását óriási érdeklődés, teljes telt ház kísérte a Budapest Jazz Clubban.

Két nagyszerű színész, pár bőrönd, néhány zakó és a híres Leica.

Egy öreg és magányos milliárdos úgy kíván halhatatlanná válni, hogy egy zseniális filmet finanszíroz.

Zavarba ejtő olvasmány, ám amint közelebb engedjük magunkhoz a szövegek bizarr, rémálomszerű világát, rádöbbenünk, hogy ezek az objektíven szemlélt, távolinak tűnő látomások sokkal közelebb állnak a saját realitásunkhoz, mint gondolnánk.

A szereplők leülnek, mintha stúdióbeszélgetés következne.

Eredetileg a francia film egyik legprovokatívabb rendezője, Alain Cavalier filmesítette volna meg.

Képzeljenek el egy 18 tagú big bandet, amely tökéletesen aknázza ki a formátumban rejlő lehetőségeket.

Min Jin Lee nagy fesztávolságú családregénye egy Japánba vándorolt koreai família négy generációját követi.

A könyv a népszerű romantikus szerző Rizsporos hétköznapok című, a „régi idők hölgyeinek” életét bemutató sorozatának harmadik kötete. Budait már korábbi munkáiban is azok a jelenségek, beidegződések érdekelték, amelyek a jelenünkre is erőteljes hatással vannak.

A kilencvenes évek közepén Jekler Z. Gábor producer úgy gondolta, hogy a magyar népdalok zenei világát kéne ötvöznie az akkorra mind népszerűbb új tánczenei stílusokkal (house, trance, happy hardcore stb.).

Alapjáraton nem sok jóval kecsegtet, ha egy filmben a szerelmesek nem ismerik fel, hogy az isten is egymásnak teremtette őket

Leginkább a britpop-hullámhoz szokták sorolni a The Boo Radleyst, és legnagyobb slágerük, a Motownt megidéző és Tom Jones fúvósait is csatasorba állító 1995-ös Wake Up Boo! tényleg lehetne akár egy Blur-dal is.

A Föld országainak sokféleségét hirdető, gyerekeknek szóló, de a felnőtteknek is izgalmas térképkönyv kalandra hív: fedezzük fel együtt, kontinensről kontinensre a világot.