Visszhang: színház

A trianoni csata

Visszhang

A szereplők leülnek, mintha stúdióbeszélgetés következne.

Mindenki saját néven, saját státusszal, ők a (Szabadkáról) Pestre érkezett vendégművészek. A moderátor Péterfy Bori és Alföldi Róbert. Mi köt össze minket, határon innen és túl, s mi választ szét? Lehetne ez egy izgalmas beszélgetés apropója, de a harsány egymásra felelgetést eltúlzott érzelemkitörések szakítják meg, Sas-kabaré szintű poénok jönnek, s ez ciki még akkor is, ha egyik-másik betalál. Annyit sikerül érzékeltetni, hogy Trianon nehezen feldolgozható – a szó minden értelmében.

A második felvonásban sincs nyoma a téma befogadható értelmezésének, trash neoburleszket kapunk nagyjából arról, hogy a Trianon okozta fájdalomba belefeledkezni zsákutca. Alföldi szájából még körülbelül az is elhangzik, hogy unja a témát. Egy szép család ők, az anya Bori, az apa Róbert, a gyerekek a nemzettest elcsatolt területeit testesítik meg. A zárójelenetben a gonosz és kiábrándult apuka online prostitúcióra kényszeríti a gyermekeit, s azok – ha a vakító fényeffektektől látnánk – a színpadon sűrű káromkodások közepette orálisan elégítik ki egymást meg a körülöttük lévő tárgyakat. Miért?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.