Zavarba ejtő olvasmány, ám amint közelebb engedjük magunkhoz a szövegek bizarr, rémálomszerű világát, rádöbbenünk, hogy ezek az objektíven szemlélt, távolinak tűnő látomások sokkal közelebb állnak a saját realitásunkhoz, mint gondolnánk.
Eredetileg a francia film egyik legprovokatívabb rendezője, Alain Cavalier filmesítette volna meg.
Képzeljenek el egy 18 tagú big bandet, amely tökéletesen aknázza ki a formátumban rejlő lehetőségeket.
A könyv a népszerű romantikus szerző Rizsporos hétköznapok című, a „régi idők hölgyeinek” életét bemutató sorozatának harmadik kötete. Budait már korábbi munkáiban is azok a jelenségek, beidegződések érdekelték, amelyek a jelenünkre is erőteljes hatással vannak.
A kilencvenes évek közepén Jekler Z. Gábor producer úgy gondolta, hogy a magyar népdalok zenei világát kéne ötvöznie az akkorra mind népszerűbb új tánczenei stílusokkal (house, trance, happy hardcore stb.).
Alapjáraton nem sok jóval kecsegtet, ha egy filmben a szerelmesek nem ismerik fel, hogy az isten is egymásnak teremtette őket
Leginkább a britpop-hullámhoz szokták sorolni a The Boo Radleyst, és legnagyobb slágerük, a Motownt megidéző és Tom Jones fúvósait is csatasorba állító 1995-ös Wake Up Boo! tényleg lehetne akár egy Blur-dal is.
A Föld országainak sokféleségét hirdető, gyerekeknek szóló, de a felnőtteknek is izgalmas térképkönyv kalandra hív: fedezzük fel együtt, kontinensről kontinensre a világot.
A végrehajtás soha nem volt egy közönségdíjas szakma, a Schadl–Völner-botrány óta pedig azt is tudjuk, a mismásolás a legfelsőbb szinteken is meglehetősen szánalmas mutyik formájában zajlik.
Tasnádi István kifejezetten a Budapest Bábszínház számára írta meg a görög mitológia e cégéres hősének dolgait tárgyaló darabját.
