Visszhang: film

Különösen veszélyes bűnözők

  • - kg -
  • 2021. november 17.

Visszhang

A bika már nagyon fújtat és egyedüli programja, hogy rárontson Ryan Reynoldsra és Dwayne Johnsonra.

Ez már önmagában olyan vicces, hogy alighanem három komikus dolgozott a poénon (egy az elején, egy a közepén és egy a végén), de még ezt is lehet fokozni: az öklelés előtti másodpercekben az FBI-ügynök és a műkincstolvaj kényszerű párosa még elvitatkozgat azon, hogy Richard vagy David Attenborough tanácsait illene-e megfogadniuk szorongatott helyzetükben. Majd öklelés, menekülés, újabb poén. Ezzel el is mondtunk mindent a Netflix 200 millió dolláros befektetéséről, bár egy gondolat mégiscsak motoszkálni kezdett a jelenet láttán. Mi lenne, ha a két szupersztár a számítógéppel megrajzolt bikával folytatná útját: néha dalra fakadnának, és elhangzana még néhány attenborough-s poén. Bárcsak!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.