A szerző ötödik könyve regény, ezek a hős szavai, a verssorokba tördelt monológokból megismert történet pedig váratlan helyeken, bányató módjára mélyül. E hős rácsúszott a kokainra. Gyógyítják, édesanyja kezelésre kíséri a bentlakásos intézménybe, kezelésekre, közösségekbe jár, sétál a közeli faluban. Tisztában van a függőség természetével, azzal is, hogy szerről csak szerrel lehet leszokni, és hogy még gyönge, de azért nincs olyan rosszul, hogy a szemlélődés szabadságát elveszítené. Mintha a fején átfutó gondolatok és benyomások montázsát olvasnánk – a figura szerint Pulitzer-díjas riportsorozatot lehetne írni belőle –, de ez még nem irodalom, hanem az élmény, amelyből az megszületni szokott. Szóval inkább valóság, viszont azt sem lehet eldönteni, hogy akivel ez az ember egy szobában alszik, az vajon egy hallucinált alak csupán, vagy a regény terében tényleg létező valaki.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
