Visszhang: lemez

PUP: The Unraveling of PupTheBand

Visszhang

A punkzene minden bizonnyal nem a leginnovatívabb időszakát éli mostanság.

Az elmúlt évtizedben mégis megjelentek olyan zenekarok, amelyek vérfrissítést hoztak az öregedő műfajba, és közéjük tartozik a PUP is. Bár a kanadai együttesnek az énekes Stefan Babcock hangszálproblémái miatt majdnem fel kellett adnia az első lemez után, végül sikerült kikecmeregniük a gödörből, és a következő két albumukkal és folyamatos turnéikkal (Budapesten is jártak többször) sikerült magukat felküzdeni a jelenkori punk élvonalába. Úgy tűnik, hogy az egyre népszerűbb PUP tagjai mégsem érzik magukat nyeregben, legalábbis az új lemez ön­ironikus dalszövegei nagyrészt a zenekari működés nehézségeiről szólnak, de az utolsó dalban még a várható anyagi összeomlásuk is szóba kerül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.