Elválaszthatatlan, legjobb és örök barátok. Nap mint nap együtt játszottak a patakparti tisztáson, jókat ettek és nagyokat nevettek. Aztán egy nap a sün azt gondolta, továbbáll. Maga sem tudta megmagyarázni, hogy miért, de egyszerűen indulnia kellett.
A nyúl pedig egyedül maradt, végtelenül szomorúan. De szerencsére jött egy varjú, akitől megtudta, hogy a sünök, mivel télen nem találnak élelmet a hótakaró alatt, téli álmot alszanak, szóval semmi vész, a nyúl ne féljen, kis barátja majd tavasszal visszatér. Így is lett: a sün tavasszal kipihenten már azt meséli neki, hogy a barátságukról álmodott. Hogy többet ne kelljen elszakadniuk egymástól, a nyúl ás egy üreget kettejüknek, ahol a sün is biztonságos téli álmot alhat. Így történt hát, hogy a nyúl meg a sün összeköltöztek. De ez még semmi! Van, hogy a mókus eldugott elemózsiáját kell közösen megkeresniük, van, hogy megismerkednek egy menyéttel és egy hóddal, van, hogy a beteg nyuszit kell ápolniuk, vagy éppen azt koordinálni, hogyan játsszon együtt ennyi különféle állat. És olyan is előfordul, hogy valakit meg kell menteniük.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
