Visszhang: film

Armageddon Time

Visszhang

James Gray sok mindent zsúfolna önéletrajzi filmjébe a 80-as években épp átalakuló Amerikáról (Reagan – elültetve Trump ámokfutásának magvait – hatalomra lép), az Ó- és Újvilág kapcsolatáról, az állami és privát iskolák közti szakadékról, amely egyben az osztály- és rasszbeli szegregációt is fenntartja. 

Családregényes keretével Gray filmje az elején grandiózusabbnak ígérkezik, de a rendezőt inkább az apró, fokozatos átmenetek izgatják; a pont, amikor minden megváltozik, és nincs visszatérés. Amit sokszor maguk a szereplők is csak sejtenek.

Paul (Banks Repeta) dolgos, alsó középosztálybeli ukrán zsidó hátterű családból származik. Vízvezeték-szerelő apja csak arrogáns bátyja magániskoláját tudja fizetni, ezért az álmodozó, művésznek készülő Paul az állami oktatásban ragad. Itt összebarátkozik a dörzsölt Johnnyval (Jaylin Webb), akit már antiszociális bajkeverőként könyvelt el az osztályfőnök. Akkor találkoznak, amikor az előítéletek még nem mérgezik a barátságot, amikor még őszinte bennük a remény, hogy űrhajósok vagy művészek lehetnek. Miután egy gyerekcsínyük rosszul sül el, a fekete Johnny viszi el a balhét. Pault a szülei kimentik a magánoktatásba, ahol a fehér bankárcsemeték között egyre nehezebb megőriznie az imádott nagyapa tanította erkölcsi tartást. Az Armageddon Time (címe dacára) az apró drámák filmje; az önfeladás és a barátok elárulása kis lépésekben megy végbe. A végkifejlet is kellően csendes, bár a film itt-ott belecsúszik a giccsbe. Kicsit jobb arányérzékkel kitűnő is lehetett volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.