Családregényes keretével Gray filmje az elején grandiózusabbnak ígérkezik, de a rendezőt inkább az apró, fokozatos átmenetek izgatják; a pont, amikor minden megváltozik, és nincs visszatérés. Amit sokszor maguk a szereplők is csak sejtenek.
Paul (Banks Repeta) dolgos, alsó középosztálybeli ukrán zsidó hátterű családból származik. Vízvezeték-szerelő apja csak arrogáns bátyja magániskoláját tudja fizetni, ezért az álmodozó, művésznek készülő Paul az állami oktatásban ragad. Itt összebarátkozik a dörzsölt Johnnyval (Jaylin Webb), akit már antiszociális bajkeverőként könyvelt el az osztályfőnök. Akkor találkoznak, amikor az előítéletek még nem mérgezik a barátságot, amikor még őszinte bennük a remény, hogy űrhajósok vagy művészek lehetnek. Miután egy gyerekcsínyük rosszul sül el, a fekete Johnny viszi el a balhét. Pault a szülei kimentik a magánoktatásba, ahol a fehér bankárcsemeték között egyre nehezebb megőriznie az imádott nagyapa tanította erkölcsi tartást. Az Armageddon Time (címe dacára) az apró drámák filmje; az önfeladás és a barátok elárulása kis lépésekben megy végbe. A végkifejlet is kellően csendes, bár a film itt-ott belecsúszik a giccsbe. Kicsit jobb arányérzékkel kitűnő is lehetett volna.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
