visszhang: film

Négy gólya

  • SzSz
  • 2024. szeptember 4.

Visszhang

A szüzességelvesztős tinifilmek terén a 2007-es Superbad – avagy miért ciki a szex? óta nem sok fejlemény történt.

Nem is csoda, hiszen a szüzességről és a tinikről sem lehet már olyan szabadon és nyíltan, politikai korrektség nélkül beszélni: a bullying és online zaklatások ko­rában, a #metoo és a Time’s Up mozgalmak után nehéz már ne­vetni a pubertáskor gyötrelmein. A Négy gólya épp ezért olyan, mint egyfajta időkapszula, amelyet a mesterséges intelligencia állított elő, hogy megmutassa az eljövendő koroknak: egykor létezett egy ilyen filmzsáner is. Dave és John Chernin író-rendező páros (első játékfilmjük olyan sorozatok után, mint a Felhőtlen Philadelphia és a Mick kell a gyereknek!) ugyanis szégyentelenül előcitálja a műfaj valamennyi toposzát, és nem rest lehajolni az undorító poénokért sem: az egyik történetszál csúcspontja, amikor a suli legcsinosabb lánya öntudatlan állapotban összepiszkít egy kocsit. Ez a Meglógtam a Ferrarival Teslára optimalizált változata, de a már emlegetett Su­perbad is visszaköszön: hőseink újonc gimnazistaként életük első és legnagyobb bulijára készülnek. Mindenki mást vár az eseménytől: összejönni a kiszemelt leányzóval, kilépni a bátyó árnyékából, levetni a gátlásokat, vagy épp egy csúf ragadványnevet. Mindezeket így, egyben és külön-külön is ezerszer láthattuk már, nem újdonság tehát a film üzenete sem arról, hogy merjünk önmagunk lenni – csak épp furán mutat egy olyan moziban, amelynek egyetlen eredeti figurája Bobby Cannavale elvált, bulira éhes tanárfigurája.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.