A zongoristaként és elektronikamágusként tevékenykedő Arnalds gyorsan megtalálta a közös hangot a szintén elektróval kísérletező Frenchcsel, és ebből rövid időn belül virágzó munkakapcsolat alakult ki. A páros tavaly Reykjavíkban és Corkban készített felvételeket az első közös albumhoz, de a munkát tragédia szakította félbe: Talos súlyosan megbetegedett, majd 2024 augusztusában meghalt. Arnalds pedig úgy döntött, hogy befejezi és Talos halálának első évfordulójára megjelenteti közös munkájukat.
Ilyen előzmények után nehéz lenne bármit mondani anélkül, hogy az ne tűnjön patetikusnak; ráadásul a hallgató önkéntelenül is bele akar hallani valamit az albumot körülvevő történetekből. Ha megadjuk magunkat ennek a csábításnak, ha nem, akkor is jól járunk: a 29 perces produkció ugyanis gyönyörű, és néha inkább hangfestészetnek tűnik, mint hagyományos zenének, miközben Arnalds az általa ismertté tett megoldások mellett szinte teljesen átadja a terepet barátjának, barátja emlékének. A lemeznek így „saját identitása” lett, ott van benne a kelta népzenei örökség, felismerhetők a személyes gyászra emlékeztető hangok, Eoin French elvágyódó, csodálatos énekhangja a tragédia ismeretében egyenesen katartikus. Az A Dawning egyszerre lenyűgöző emléke egy tehetséges zenésznek, egy még ennél is nagyobb szabásúnak indult együttműködésnek, és egy fiatal srácnak, akit bizonyára nagyon sokan szerettek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
