...máris itt van kedélyjavítónak egy újabb ex-lostos próbálkozás, egy koreai(–amerikai) bérgyilkoscsalád viszontagságainak hív krónikája, Daniel Dae Kim főszereplésével, s valamilyen szintű egyéb alkotói közreműködésével.
Szöulban elteszik láb alól az orosz nagykövetet, a trükkös terhes tettes viszonylag simán gyűri le a biztonságiakat és a szembejövőket, de egyvalakit csak nagyon nehezen (összességében nem is) tud lerázni, kedves, ám nyilvánvalóan tékozló édesapját, aki valaha ugyanezt a szakmát művelte, de kérlelhetetlen szakmai igényessége áthághatatlan akadályokat gördített elé, így – természetesen családja védelmében – szellemmé vált, eltűnt, felszívódott, kicsekkolt. Leánya mindezt rosszallja, hol voltál, amikor kellettél volna, csak miattad tettem, satöbbi, de ekkor mindig jönnek a rosszarcúak, és agyon kell karatézni őket. Úgyhogy mi is beszéljünk inkább a hagyományos koreai popkorn elkészítéséről, amelynek során a kukoricát valami ágyúszerű alkalmatosságba szórják, majd az ágyúra szemből ráhúznak egy egy számmal nagyobb ágyút, durrantanak egy hatalmasat, szétkapcsolják a szerkezetet, s már dől is ki a pattogatott áruszerkezet (a minden esetben szerfelett viharvertnek tűnő alkotmány még a ki nem magzott szemeket is külön tudja választani).
E remek csemege emlegetése nem terelés. Benne van többször is a gyakorta piacokon és egyéb turistakunsztok helyszínén játszódó alkotásban. Talán műfaji megjelölésként.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
