Visszhang: film

A fuvar

  • SzSz
  • 2025. augusztus 27.

Visszhang

„Ne vigyorogj annyit! A vigyorgást ki kell érdemelni!” – pirít rá Russell, a veterán pénzszállító fiatal társára, Travisre.

Russell egy dolgot akar: minél hamarabb letolni az aznapi melót, ugyanis este házassági évfordulót ünnepelne a nejével. Travis ellenben a világon semmit nem akar, csak jól érezni magát; ő az ügyeletes hülye gyerek, aki most épp páncélautót vezet, de lehetne pizzafutár, pincér vagy akár zsaru is, utóbbi véletlenül épp a gyerekkori álma. Természetesen a rutinfeladatból óriási balhé lesz, először ugyanis csak a járgányukat akarják ellopni, majd azzal meglépni egy kaszinó bevételével.

Mindez pont úgy hangzik, mint egy tucat-akcióvígjáték, és A fuvar nem is akar más lenni. A fenti idézetet azonban nem tudjuk nem úgy hallani, mint egy valaha volt nagy komikus utolsó sóhaját feltörekvő társa felé. 43 év telt el, mióta Eddie Murphy a 48 órával a vásznon is bemutatkozott, két évvel később pedig kijött a Beverly Hills-i zsaru is, amelyet nemrég rebootoltak, csakúgy, mint másik sikerét, az Amerikába jöttemet. Mindkettő önmaga fáradt utánérzése volt csak, egy olyan Murphyvel, aki mintha nem is titkolná, hogy a háta közepére kívánja az egészet. Ugyanez igaz A fuvarra is, amelyben a komikus pont olyan unalmas, sótlan pofa, mint akikből annak idején viccet csinált. Társa, Pete Davidson azonban sehol sincs az egykori Murphyhez képest; itt épp azt az agyatlan, „a legyet is röptében” típusú bumburnyákot alakítja, akit eddig szinte mindig. Így a filmet végül a két nőnek, azaz Keke Palmernek és Eva Longoriának kell megmentenie.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.