Visszhang: tévésorozat

Fekete madár

Visszhang

Jimmy Keene (Taron Egerton) aranyifjú drogdíler, aki magabiztosan és nagy lábon él, hiszen exrendőr apja eddig mindig kihúzta a slamasztikából.

Egy félresikerült tranzakció után azonban letartóztatják, és még a papa sem tudja megmenteni a 10 éves börtönbüntetéstől. Néhány hónap múlva megkörnyékezi egy FBI-ügynök: eltörlik a büntetését, ha önként átköltözik egy szigorúan ellenőrzött intézménybe, ahol ki kell szednie egy feltételezett gyilkosból, hogy hová ásta el áldozatát (esetleg áldozatait).

James Keene önéletrajzi regényének főhőse minden arroganciája és macsós harsánysága ellenére elbűvölő, sőt jó szándékú figura, és ez ott van az őt játszó Egerton tekintetében. Éppen sármja és figyelmessége teszi ideális jelöltté a kapcsolatteremtésre a démoni, de szeretetéhes Larry Hall-lal (Paul Walter Hauser).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.