A beremendi strand vizére emelt színpadon csendültek fel a Dinyés Dániel karmester által válogatott klasszikusok, szimfonikus zenekari kísérettel, majd Kolonits Klára operaénekes és Razvaljajeva Anasztázia hárfaművész interpretációjában. Bár a felkonferálást nehezen lehetett érteni, Wagner Sigfried-idill szimfonikus költeménye és Vivaldi Négy évszakának Nyár tétele nemcsak a strandot, hanem Beremendet, sőt, talán a fesztivál teljes területét beborította. Az egész előadás szép és méltóságteljes volt. A koncertélményt gazdagította a természet nyújtotta, intenzív látvány: a csillagos ég alatt szóltak a vonósok és a fúvósok a kis színpadon, miközben a teljes zenekar tükörképe visszacsillant a vízen.
A zenészek előadásán is érződött a különleges helyszín nyújtotta varázs. Dinyés lágyan vezényel, szinte bűvöli a zenekart, a zenészek virtuóz összjátékkal haladnak tételről tételre a technikailag is nehéz művekben. Kolonits és Razvaljajeva kettőse a zene leglényegibb és ösztönszerű ösvényeire vezet.
A katartikus élmény nyomán a közönség olyan közel érezhette magát a természethez és önmagához, amelyre ritkán adódik alkalom nemhogy a fesztiválokon, de még a legjobb akusztikával rendelkező koncerttermekben sem.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
