Interjú

„24 órás szolgálat”

Palotai Zsolt DJ

Zene

Hatvanadik születésnapját ünnepli a szakma nagy öregje, aki több mint harminc éve, a Tilos az Á megnyitóján állt először a pult mögött. Mára viszont szinte teljesen a perifériára szorult, elmondása szerint már a járvány előtt is úgy érezte magát, mintha karanténban lenne.

Magyar Narancs: Mikor léptél fel utoljára?

Palotai Zsolt: A terasznyitás napján játszottam egy zártkörű rendezvényen, előtte viszont legutóbb szeptemberben. A nagy fesztiválok mind elmaradtak, bár amúgy sem hívnak évek óta szinte egyikre sem. Néhány kisebb buli jött össze nyáron, ezt leszámítva közel másfél éve nincs bevételem. Szóval ebből a szempontból nem volt nagy változás, inkább az volt a furcsa, hogy mindenki más is karanténba került. Évek óta tart a tendencia, hogy egyre kevesebb helyen játszom. Sorolhatnám, hogy hány hely szűnt meg, és mi lett helyette. Néha olyan érzésem van, mintha itt sem lettem volna harminc évig, mintha valaki nyomott volna egy delete gombot: akadt olyan szervező, aki azt kérte tőlem, küldjek neki egy mixet, hogy lássa, mégis ki vagyok.

MN: Mi lehet ennek az oka?

PZS: 2015 környékén kezdődött. Akkor még volt Rewind minden szerdán a Corvintetőn, de testközelből néztük végig, ahogy elfogy a közönségünk. Alig volt olyan alkalom, amikor ne jött volna hozzánk valaki elköszönni – sokszor egész baráti társaságok –, mondván, hogy ez az utolsó bulijuk a külföldre költözés előtt. Egy év alatt megfeleződött a nézőszám. Egyszer kíváncsiságból megkérdeztem a Facebook-oldalamon, hogy ki honnan olvas, és csak úgy záporoztak a külföldi városnevek Bristoltól Amszterdamon át Berlinig. Mára a követőim kétharmada már egy másik országban él. A lányom is akkor költözött el Kanadába. 2016-ban játszottunk Londonban magyaroknak, azon a bulin már többen voltak, mint az itthoniak nagy részén. Ez persze a hazai szervezőknek nem tetszett, át is álltak fix gázsiról kapualapú elszámolásra, nem sokkal később pedig teljesen vége lett a Rewindnak, majd a Corvintető is bezárt. Nagyjából ekkor jött el az a pont, hogy beláttam: egyedül már nem tudok annyit keresni, hogy megéljünk belőle. A feleségem régi vágya volt, hogy kipróbálja magát a vendéglátásban, így a maradék megtakarításunkból nyitottunk egy éttermet a Kazinczy utcában. Azonnal beindult a hely, de először a személyzet tagjai közül néhányan, aztán pedig a tulajdonosok károsítottak meg. Két év előkészület után alig 10 hónap után be kellett zárnunk, elbuktunk mindent. Ezután az adósságaink mellett a minimális megélhetésre sem lett volna pénzünk, ha nem segítenek a barátaink. Miután apám is meghalt (Palotai Károly olimpiai bajnok labdarúgó, FIFA-játékvezető 2018-ban hunyt el – a szerk.), a szüleim örökségére támaszkodtunk, ez mentett meg a csődtől az elmúlt másfél-két évben.

MN: Lelkileg hogyan élted meg a színpad hiányát?

PZS: Miután 1992-ben otthagytam a Tilos az Á-t, három évig nem játszottam sehol, csak a rádióban. Most kicsit ugyanez a feeling, hiszen a heti két műsorom egy pár hetes időszakot leszámítva végig megmaradt. Mentálisan nagy segítség volt, hogy ott legalább játszhattam. Az is visszaköszön, amikor két évig nem volt frekvenciánk, de a stúdió működött, csak nem hallott minket senki. Majd amikor visszatértünk, a közönség azt hitte, hogy onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk, de közben mi is haladtunk két évet, így nem nagyon értették, miért nem az van, ami volt. Gondolj bele, hogy most, a másfél év alatt mennyi zenét nem hallottak az emberek bulikban? Viszont a net miatt azért egy kicsit más a helyzet. Egyébként nem sokat változott az életem: itthon ugyanúgy napi 6–7 órát töltök új zenék felkutatásával, mint régen. Úgy fogom fel, hogy ez 24 órás szolgálat: ha néhány napig nem jutok internethez, máris annyi összegyűlik, hogy jó másfél hétbe telik utolérni magam.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Orbán Viktor csak viccelt

  • narancs.hu

Min kellene meglepődni? Azon, hogy Orbán a legszívesebben megpucolna az EU-ból, és hogy csak a pénz miatt nem hirdeti meg a kilépést?