3D film - Utazás a Föld középpontja felé

  • Balázs Áron
  • 2008. szeptember 18.

Zene

Verne Gyula valamely regénye nyomán legutóbb Jackie Chan és mókás társai indultak nyolcvannapos Föld körüli (lassacskán ódivatúnak tűnő) kétdimenziós expedícióra. Túléltük.

Verne Gyula valamely regénye nyomán legutóbb Jackie Chan és mókás társai indultak nyolcvannapos Föld körüli (lassacskán ódivatúnak tûnõ) kétdimenziós expedícióra. Túléltük. Jelen matéria hasonképpen családcentrikus voltát egy percig sem vonnánk kétségbe, mozgógépes létjogosultságát annál inkább. Hagyományos moziban szemlélve bizonyára gyengére sikerült produkció lenne ez az Utazás, de "háromdés" szemüvegen keresztül valamicskével szebb és izgalmasabb a benne ábrázolt - mélyen föld alatti - világ. A 3D körül máig javarészt doku szösszenetekkel és animációkkal tapogatózó Hollywood úgy döntött, itt az ideje, hogy hús-vér színészeket rántson le a makettek és számítógépek uralta birodalom kommunikációs mélységeibe. Mázli, hogy épp ráért az ügyeletes "effektguru" (Eric Brevig), aki rendezést is vállal. Már csak egy kiforrott talentumú fõszereplõ szükségeltetett a látszattökélyhez. Brendan Fraser úgy illik a képbe, mintha a föld nyelte volna el. Viccesen suta botladozásait a háromdimenziós technika generálta röpködõ indák illúziója (sõt, az õ esetében: allúziója) egy kihagyott földrajzóra izgalmaival párosulva hivatott nyilván kompenzálni. A Mag softcore verziójában a hely híres szellemének megfelelõen szabadul el a pokol: hullámvasútvágta, emberre éhes növényzet, az õspiranhák támadása és a megunhatatlan T-Rex veszélyeztetik planétánk fenekének titkolt bugyraiban túrázó hõseink és a 3D-re fogékony nézõk fizikai épségét.

Próbálkozásnak nem is annyira rossz, s a jövõ ennél csak jobb lehet.

Forgalmazza az InterCom

*** (a 3D miatt)

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”