„Megkaptam Nápolyból írt levelét. Hogy eltaláltam, drága barátnőm, milyen biztosan éreztem, hogy Nápoly Önt fárasztja, s hogy mihamarabb a Villa Oppenheimbe igyekszik pihenni. Írja, hogy nem akarok-e odautazni a Viale dei Collira, amikor Ön is ott lesz. Nemcsak hogy akarok, hanem erről álmodoztam, mint a legfőbb kívánságról és boldogságom megvalósulásáról, de attól tartok, mégsem teljesülhet. […] De engedje meg nekem, hogy ne kelljen igennel vagy nemmel válaszolnom! Lehet, hogy kedveznek a körülmények, és október végén vagy november elején mégis rohanok Önhöz. […] Nehéz lesz a megszokott Alekszejem nélkül, és bár egy időre kénytelen leszek megválni tőle, nem mindegy, hogy Oroszországban vagy külföldön kell megszoknom a hiányát. Ámde az igazat megvallva, drága barátnőm, nem titkolhatom, hogy borzasztóan szeretném kihasználni a meghívását, és már kezdek is álmodozni az október végi vagy november eleji itáliai utazásról.”
1880 szeptemberében így ingadozott Csajkovszkij, hogy elfogadja-e mecénása, Nagyezsda von Meck asszony itáliai meghívását, ekképp fájlalta kedves inasa katonai szolgálatát, s az orosz vidékről postázott leveléhez befejezésül még ezt a melankolikus híradást is hozzábiggyesztette: „Most kaptam a hírt, hogy Lev Vasziljevicsnél Verbovkán leégett két asztag. Üldözi a balszerencse… A cékla kipusztult, az őszi vetésre valamilyen új féreg támadt.” A zenetörténet talán legnagyobb szorongója végül nem engedett a szíves invitálásnak, és – egyetlen futó és szótlan véletlent leszámítva – soha nem találkozott a hölggyel, akitől oly sok támogatást és figyelmet kapott. Nekünk viszont lehet találkozásunk Csajkovszkijjal, hála az Óbudai Danubia Zenekar idei tematikus sorozatának! A Pjotr első programja a Vonósszerenád meg a Devich Gergelyt főszerephez juttató Pezzo capriccioso mellett még az orosz mester soha be nem fejezett utolsó zongoraversenyének első tételét is ígéri Balogh Ádám szólójával (BMC, október 2. és 3., hét óra).
Mostanság persze magunk is naphosszat tudnánk mesélni az emberi elhatározások és tervek bizonytalanságáról, ám ezt a képletet a nyájas olvasó alkalmasint kifejtés nélkül is rég odaérti már idei ajánlóinkhoz. Ilyen dédelgetett terv az is, hogy ott ülhessünk jövő kedden a 85 esztendős Frankl Pétert ünneplő koncerten, ahol a csodás zongorista mellett Baráti Kristóf, Perényi Miklós és Várdai István is föllép majd (Nemzeti Hangversenyterem, október 6., fél nyolc). Ahogyan elmennénk a Nemzeti Filharmonikusok estjére is, ahol Maxim Vengerov nem hegedülni, hanem vezényelni fog, méghozzá két befejezetlen szimfóniát: egyet Schuberttől és egyet Brucknertől (Nemzeti Hangversenyterem, október 8., fél nyolc). Most vasárnap pedig legszívesebben megkettőznénk önmagunkat, hogy egyszerre lehessünk jelen a Wiener Sängerknaben tavaszról átcsúszott koncertjein (Zeneakadémia, október 4., öt óra és fél nyolc), valamint a Concerto Budapest által szervezett csodaprogramon a BMC-ben, ahol is Beethoven zongoraszonátái sorjáznak majd, többek közt Érdi Tamás, Ránki Fülöp, Palojtay János és Csalog Gábor előadásában (október 4., három órától).
