Lemez

A fuvolaszonáták nagykönyve, 6. kötet

  • - csk -
  • 2018. augusztus 12.

Zene

A fuvolások gyakran panaszolják, hogy repertoárjuk szűkös. A hangszer egyik legkiválóbb magyarországi művelője, Ittzés Gergely a maga impozáns vállalkozásával, A fuvolaszonáták nagykönyve című, hétlemezes (!) sorozatával nemcsak élvezetet nyújt a zenehallgatóknak, nemcsak figyelemre méltó instruktív antológiákkal szolgál a fuvolázni tanulók számára (íme, a remek előadások: most meghallgatható, hogyan érdemes előadni a repertoár legfontosabb műveit), de biztatással is fordul kollégái felé: legyetek szemfülesek, vegyétek észre, mennyi érték vesz körül bennünket!

A sorozat 6. lemezének hallgatója, ha figyelmes és elmélyült ismerője a fuvolás repertoárnak, talán nem fogja feltétlenül újdonságnak tartani a cseh és amerikai szerzők öt művét felvonultató programban Erwin Schulhoff és Bohuslav Martinů szonátáját (különösen az utóbbi elbájoló, üde szépségű mű), de Jindřich Feld, Robert Muczynski vagy kiváltképp a ma is élő Lowell Liebermann művét már talán igen.

Felfedeznivaló tehát akad bőven, s ehhez ez a lemez remek ösztönzést nyújt, nemcsak a darabok igényes és ugyanakkor leleményes kiválasztásával, de a jobbnál jobb előadásokkal is. Ittzés, mint mindig, az intonációt és a hangminőséget fölényesen uralva, a művek zenei világát kreatívan feltárva, költői közlékenységgel és a stílusárnyalatokra fogékonyan játszik, kitűnő zongorista partnere, a tavaly elhunyt Gábor József – megannyi magyar fúvós sok évtizedes kísérője – pedig méltó társa a felfedező úton.

Hungaroton, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.