Lemez

Orfeo ed Euridice

Zene

Gluck tartósan legnépszerűbb operájának szó szerint változatos a keletkezéstörténete, hiszen jól ismerjük az Orfeusz és Euridiké 1762-es bécsi meg az attól jócskán eltérő 1774-es párizsi verzióját, s ez még nem minden. E kettő között ugyanis a zeneszerző 1769-ben elkészítette a mű pármai változatát is, egy fejedelmi házasságkötés megünneplésére, s ez a verzió szolgált azután alapul – immár Gluck távollétében – az opera 1774-es nápolyi előadásanyagának összeállításához. Az Erato új lemeze ezt a nápolyi bemutatót rekonstruálja: bemutatva, mi is történt a nevezetes reformoperával az operafogyasztás tradicionális ízlésű fellegvárában. Nos, Gluck műve számos kisebb-nagyobb változtatáson átesett, mi több, két számát még le is cserélték a „non replica” jog korabeli szabadságával élő nápolyiak, hogy egy helyi arisztokrata derekas szaktudásról tanúskodó kompozícióival helyettesítsék azokat. Ám hasonlóan a viccbéli kisbaltához, mindeme cserék és módosítások után: azért ez még mindig Gluck Orfeója. A másként ismerős opera lemezfelvételét az érzékien szép énekhangok ragadják a magasba a világelsőséggel büszkélkedő delikát érdekesség polcáról.
A húzónév persze okvetlenül Phi­lippe Jaroussky: Orfeo híres áriájában (Che farò senza Euridice) legalább annyira az ő páratlan frazeálása és testetlenül finom hangadása hat revelációnak, mint a nápolyi változat hangszerelési és hangnemi eltérései. Míg Jaroussky a maga pályadelelőjén ragyog (s egy-egy futó pillanatban talán már e zenit közelítő vége is felsejlik), addig Ámor szerepével a dévajul éneklő Baráth Emőke most nagyot lépett felfelé: Trionfi Amore!, ahogy azt a zárókórus is énekli. Kettejük teljesítménye mellett a szintén remek Amanda Forsythe kissé árnyékba kerül, de hát Euridice a történet javát úgyis árnyéklétben tölti. Diego Fasolis az I Barocchisti együttesét és a svájci rádiókórust harapósan szenvedélyes előadásra sarkallja.

Erato CD, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.