Lemez

Orfeo ed Euridice

Zene

Gluck tartósan legnépszerűbb operájának szó szerint változatos a keletkezéstörténete, hiszen jól ismerjük az Orfeusz és Euridiké 1762-es bécsi meg az attól jócskán eltérő 1774-es párizsi verzióját, s ez még nem minden. E kettő között ugyanis a zeneszerző 1769-ben elkészítette a mű pármai változatát is, egy fejedelmi házasságkötés megünneplésére, s ez a verzió szolgált azután alapul – immár Gluck távollétében – az opera 1774-es nápolyi előadásanyagának összeállításához. Az Erato új lemeze ezt a nápolyi bemutatót rekonstruálja: bemutatva, mi is történt a nevezetes reformoperával az operafogyasztás tradicionális ízlésű fellegvárában. Nos, Gluck műve számos kisebb-nagyobb változtatáson átesett, mi több, két számát még le is cserélték a „non replica” jog korabeli szabadságával élő nápolyiak, hogy egy helyi arisztokrata derekas szaktudásról tanúskodó kompozícióival helyettesítsék azokat. Ám hasonlóan a viccbéli kisbaltához, mindeme cserék és módosítások után: azért ez még mindig Gluck Orfeója. A másként ismerős opera lemezfelvételét az érzékien szép énekhangok ragadják a magasba a világelsőséggel büszkélkedő delikát érdekesség polcáról.
A húzónév persze okvetlenül Phi­lippe Jaroussky: Orfeo híres áriájában (Che farò senza Euridice) legalább annyira az ő páratlan frazeálása és testetlenül finom hangadása hat revelációnak, mint a nápolyi változat hangszerelési és hangnemi eltérései. Míg Jaroussky a maga pályadelelőjén ragyog (s egy-egy futó pillanatban talán már e zenit közelítő vége is felsejlik), addig Ámor szerepével a dévajul éneklő Baráth Emőke most nagyot lépett felfelé: Trionfi Amore!, ahogy azt a zárókórus is énekli. Kettejük teljesítménye mellett a szintén remek Amanda Forsythe kissé árnyékba kerül, de hát Euridice a történet javát úgyis árnyéklétben tölti. Diego Fasolis az I Barocchisti együttesét és a svájci rádiókórust harapósan szenvedélyes előadásra sarkallja.

Erato CD, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.