Lemez

A nagy sehol - Rihanna: Anti

  • G. A.
  • 2016. február 28.

Zene

Régen megszokhattuk már, hogy a szupersztárság ténye a popzenében nem feltétlenül jár kéz a kézben a jelentős lemez­eladással, az a jelenség azonban már újszerűbb, amikor a komoly kereskedelmi siker a valódi érdeklődés hiányát takarja ki. Vegyük például korunk dívája, Beyoncé utolsó lemezét, amelyből 5 millió példányt értékesítettek, de valószínűleg komoly bajban lennének a vásárlók, ha egy kvízműsorban fel kellene sorolniuk három dalt a lemezről a Drunk In Love-on kívül. Arról az albumról két éve télen, a váratlan megjelenése hetében még rengeteg szó esett, azóta viszont egy betű sem, ami valahol mégiscsak azt a régimódi képzetet támasztja meg, hogy királynői imázs, kreatív producerek és stílusos klipművészet ide vagy oda, végeredményben leginkább még manapság is a zene számít. Ez pedig egy olyan tanulság, amit most majd Rihannának is muszáj lesz levonnia a saját esetéből.

Hiszen ezúttal is ugyanott vagyunk: január 28-a óta, amikor új lemezét ingyen elérhetővé tette a neten, a kortárs kommersz popzene barbadosi istennőjének volt néhány erős napja a nyilvánosságban, és borítékolható, hogy három és fél évnyi várakozás után a lemez fizetős verziójából sem kerekedik majd bukás, de ha, mondjuk, két év múlva megszavaztatná a művésznő a rajongóit, hogy milyen dalokat emeljen be a koncertprogramjába, akkor az Anti tételei nagyon a sor végén kullognának, ha bejutnának egyáltalán a belső körbe.

false

Azt jelentené mindez, hogy az Anti kifejezetten rossz lemez volna? Nem egészen, és éppen ez benne a bosszantó. Rihanna nyolcadik dobása jókora váltást jelent az énekesnő pályáján, de nem maga a váltás ténye a gond: ebben az egyfelől személyesebb, másrészt pedig úgy három szinttel kevésbé kommersz, erősen belassult, bekábult, hiphopos zenei közegben a rokonszenvesen szemtelen szövegmondás hercegnője teljesen otthonosan mozog, és jobban is mutat benne, mint abban az olcsó siófoki diszkóban, ahová a 2011-es, hígan trance-es Talk That Talk idején transzportálták a szerzői. Az igazán erős számok azonban hiányoznak az albumról.

Pedig az Anti elég jól indul a botladozós Considerationnel, és a kislemezes Work dancehallja is sikeresen hipnotizál, de a lemez közepének szétkenődő hiphopja egyszerűen nem eléggé érdekes vagy ragadós. Aztán pedig, hogy a lemez végképp ne álljon össze valamiféle egységes állítássá, a végére beúszik két régi vágású soulszám, amelyikből az egyiket (ráadásul az ambiciózusabbat, a Highert) a közepén hirtelen félbeszakítják. Hogy emögött milyen művészi koncepció húzódhatott meg, azt igen nehéz elképzelni – talán még maga a művésznő is időt kér, hogy valahogyan kitalálja.

Roc Nation, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.