Lemez

A nagy sehol - Rihanna: Anti

  • G. A.
  • 2016. február 28.

Zene

Régen megszokhattuk már, hogy a szupersztárság ténye a popzenében nem feltétlenül jár kéz a kézben a jelentős lemez­eladással, az a jelenség azonban már újszerűbb, amikor a komoly kereskedelmi siker a valódi érdeklődés hiányát takarja ki. Vegyük például korunk dívája, Beyoncé utolsó lemezét, amelyből 5 millió példányt értékesítettek, de valószínűleg komoly bajban lennének a vásárlók, ha egy kvízműsorban fel kellene sorolniuk három dalt a lemezről a Drunk In Love-on kívül. Arról az albumról két éve télen, a váratlan megjelenése hetében még rengeteg szó esett, azóta viszont egy betű sem, ami valahol mégiscsak azt a régimódi képzetet támasztja meg, hogy királynői imázs, kreatív producerek és stílusos klipművészet ide vagy oda, végeredményben leginkább még manapság is a zene számít. Ez pedig egy olyan tanulság, amit most majd Rihannának is muszáj lesz levonnia a saját esetéből.

Hiszen ezúttal is ugyanott vagyunk: január 28-a óta, amikor új lemezét ingyen elérhetővé tette a neten, a kortárs kommersz popzene barbadosi istennőjének volt néhány erős napja a nyilvánosságban, és borítékolható, hogy három és fél évnyi várakozás után a lemez fizetős verziójából sem kerekedik majd bukás, de ha, mondjuk, két év múlva megszavaztatná a művésznő a rajongóit, hogy milyen dalokat emeljen be a koncertprogramjába, akkor az Anti tételei nagyon a sor végén kullognának, ha bejutnának egyáltalán a belső körbe.

false

Azt jelentené mindez, hogy az Anti kifejezetten rossz lemez volna? Nem egészen, és éppen ez benne a bosszantó. Rihanna nyolcadik dobása jókora váltást jelent az énekesnő pályáján, de nem maga a váltás ténye a gond: ebben az egyfelől személyesebb, másrészt pedig úgy három szinttel kevésbé kommersz, erősen belassult, bekábult, hiphopos zenei közegben a rokonszenvesen szemtelen szövegmondás hercegnője teljesen otthonosan mozog, és jobban is mutat benne, mint abban az olcsó siófoki diszkóban, ahová a 2011-es, hígan trance-es Talk That Talk idején transzportálták a szerzői. Az igazán erős számok azonban hiányoznak az albumról.

Pedig az Anti elég jól indul a botladozós Considerationnel, és a kislemezes Work dancehallja is sikeresen hipnotizál, de a lemez közepének szétkenődő hiphopja egyszerűen nem eléggé érdekes vagy ragadós. Aztán pedig, hogy a lemez végképp ne álljon össze valamiféle egységes állítássá, a végére beúszik két régi vágású soulszám, amelyikből az egyiket (ráadásul az ambiciózusabbat, a Highert) a közepén hirtelen félbeszakítják. Hogy emögött milyen művészi koncepció húzódhatott meg, azt igen nehéz elképzelni – talán még maga a művésznő is időt kér, hogy valahogyan kitalálja.

Roc Nation, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.