mi a kotta?

Ó, Márta

  • mi a kotta
  • 2016. február 21.

Zene

„…Galamb és leopárd, ím összecsapnak / délután öt órakor. / Egy comb tusakszik báva bikaszarvval / délután öt órakor. / A mélység húrjai már bongva-bongnak / délután öt órakor. / Arzénhangok rengenek a füstben / délután öt órakor. / Az utcasarkon csendcsoportok állnak / délután öt órakor. / És áll a bika győztes szívvel, árván / délután öt órakor. / Mikor a hó-verejték kiütötte / délután öt órakor. / Mikor a jód az arénát bevette / délután öt órakor. / Halál rakott tojásokat a sebbe, / délután öt órakor. / Délután öt órakor. / Pontosan délután öt órakor…” Így érte utol a szomorú végzet Ignacio Sánchez Mejías torreádort, akit versében jó barátja, Federico García Lorca siratott el. Azért, hogy az – amúgy így is, úgy is véres – corrida ne ilyen véget érjen, a bikaviador rendszerint imádkozik: e jelenetet pénteken a múlt századi spanyol zeneszerző, Joaquin Turina szerzeménye idézi majd elénk a Pannon Filharmonikusok spanyol koloritú és hozzá Fiesta y siesta fantázia­című koncertjén (Nemzeti Hangversenyterem, január 22., fél nyolc). A torreádor imája mellett többek között két Ravel-darabot is elvezényel majd Gilbert Varga: az Alborada del graciosót, valamint az ily témában elmaradhatatlan Bolerót.

A fővárosi hangversenyélet matadorai egyebekben is roppant izgalmas fiestát ígérnek erre a hétvégére, s különösen a Budapesti Fesztiválzenekar tesz majd ki magáért e napokon. Ők Sigiswald Kuijken társaságában előbb két barokk koncertet teljesítenek, Händellel, Vivaldival, a második Bach fiúval, Carl Philipp Emanuellel meg Hasséval a programon (Zeneakadémia, január 22. és 23., háromnegyed nyolc), majd vasárnap kortárs esttel várnak, főszerepben a vezénylő, klarinétozó és zenét szerző Jörg Widmann-nal (BMC, január 24., háromnegyed nyolc). A két koncertműsor között pedig, szombaton késő este az immár hagyományos Midnight Music válik esedékessé: a Millenárison, a két program legjavának összevegyítésével (január 23., fél tizenkettő). Ezen az estén mindazon­által nemcsak e babzsákos program tüntet majd fiatalosságával és lazaságával, merthogy az Óbudai Danubia Zenekar is szombaton tartja Haydn-sorozatának Mister Haydn elnevezésű, magyarázós-beavatós koncertjét: az idős és immár világhírrel övezett Haydn műveiből pár reprezentatív alkotást megszólaltatva (BMC, január 23., hét óra).

Másnap azután a lehető legjobban kezdődik a hét, hiszen végre Budapesten ül majd zongorához a nagy Martha Argerich (képünkön még egészen fiatalon). A Concerto Budapest és a Kremerata Baltica közös koncertjén igazán változatos összeállítású műsor ígérkezik (Nemzeti Hangversenyterem, január 25., fél nyolc). Mendelssohn alig 13 évesen komponált 7. vonósszimfóniája mellett a lengyel-zsidó-szovjet Mieczysław Weinberg Sinfoniettája és a kortárs Alexander Raskatov 2001-es The Season’s Digest című Csajkovszkij-emlékdarabja is felhangzik majd ezen az estén. Hogy aztán a koncert utolsó száma gyanánt Beethoven B-dúr zongoraversenyével elérkezzen az alkalmasint leginkább várt pillanata, természetesen magával Martha Argerich-csel a zongoránál.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.