mi a kotta?

Ó, Márta

  • mi a kotta
  • 2016. február 21.

Zene

„…Galamb és leopárd, ím összecsapnak / délután öt órakor. / Egy comb tusakszik báva bikaszarvval / délután öt órakor. / A mélység húrjai már bongva-bongnak / délután öt órakor. / Arzénhangok rengenek a füstben / délután öt órakor. / Az utcasarkon csendcsoportok állnak / délután öt órakor. / És áll a bika győztes szívvel, árván / délután öt órakor. / Mikor a hó-verejték kiütötte / délután öt órakor. / Mikor a jód az arénát bevette / délután öt órakor. / Halál rakott tojásokat a sebbe, / délután öt órakor. / Délután öt órakor. / Pontosan délután öt órakor…” Így érte utol a szomorú végzet Ignacio Sánchez Mejías torreádort, akit versében jó barátja, Federico García Lorca siratott el. Azért, hogy az – amúgy így is, úgy is véres – corrida ne ilyen véget érjen, a bikaviador rendszerint imádkozik: e jelenetet pénteken a múlt századi spanyol zeneszerző, Joaquin Turina szerzeménye idézi majd elénk a Pannon Filharmonikusok spanyol koloritú és hozzá Fiesta y siesta fantázia­című koncertjén (Nemzeti Hangversenyterem, január 22., fél nyolc). A torreádor imája mellett többek között két Ravel-darabot is elvezényel majd Gilbert Varga: az Alborada del graciosót, valamint az ily témában elmaradhatatlan Bolerót.

A fővárosi hangversenyélet matadorai egyebekben is roppant izgalmas fiestát ígérnek erre a hétvégére, s különösen a Budapesti Fesztiválzenekar tesz majd ki magáért e napokon. Ők Sigiswald Kuijken társaságában előbb két barokk koncertet teljesítenek, Händellel, Vivaldival, a második Bach fiúval, Carl Philipp Emanuellel meg Hasséval a programon (Zeneakadémia, január 22. és 23., háromnegyed nyolc), majd vasárnap kortárs esttel várnak, főszerepben a vezénylő, klarinétozó és zenét szerző Jörg Widmann-nal (BMC, január 24., háromnegyed nyolc). A két koncertműsor között pedig, szombaton késő este az immár hagyományos Midnight Music válik esedékessé: a Millenárison, a két program legjavának összevegyítésével (január 23., fél tizenkettő). Ezen az estén mindazon­által nemcsak e babzsákos program tüntet majd fiatalosságával és lazaságával, merthogy az Óbudai Danubia Zenekar is szombaton tartja Haydn-sorozatának Mister Haydn elnevezésű, magyarázós-beavatós koncertjét: az idős és immár világhírrel övezett Haydn műveiből pár reprezentatív alkotást megszólaltatva (BMC, január 23., hét óra).

Másnap azután a lehető legjobban kezdődik a hét, hiszen végre Budapesten ül majd zongorához a nagy Martha Argerich (képünkön még egészen fiatalon). A Concerto Budapest és a Kremerata Baltica közös koncertjén igazán változatos összeállítású műsor ígérkezik (Nemzeti Hangversenyterem, január 25., fél nyolc). Mendelssohn alig 13 évesen komponált 7. vonósszimfóniája mellett a lengyel-zsidó-szovjet Mieczysław Weinberg Sinfoniettája és a kortárs Alexander Raskatov 2001-es The Season’s Digest című Csajkovszkij-emlékdarabja is felhangzik majd ezen az estén. Hogy aztán a koncert utolsó száma gyanánt Beethoven B-dúr zongoraversenyével elérkezzen az alkalmasint leginkább várt pillanata, természetesen magával Martha Argerich-csel a zongoránál.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.