mi a kotta?

Ó, Márta

  • mi a kotta
  • 2016. február 21.

Zene

„…Galamb és leopárd, ím összecsapnak / délután öt órakor. / Egy comb tusakszik báva bikaszarvval / délután öt órakor. / A mélység húrjai már bongva-bongnak / délután öt órakor. / Arzénhangok rengenek a füstben / délután öt órakor. / Az utcasarkon csendcsoportok állnak / délután öt órakor. / És áll a bika győztes szívvel, árván / délután öt órakor. / Mikor a hó-verejték kiütötte / délután öt órakor. / Mikor a jód az arénát bevette / délután öt órakor. / Halál rakott tojásokat a sebbe, / délután öt órakor. / Délután öt órakor. / Pontosan délután öt órakor…” Így érte utol a szomorú végzet Ignacio Sánchez Mejías torreádort, akit versében jó barátja, Federico García Lorca siratott el. Azért, hogy az – amúgy így is, úgy is véres – corrida ne ilyen véget érjen, a bikaviador rendszerint imádkozik: e jelenetet pénteken a múlt századi spanyol zeneszerző, Joaquin Turina szerzeménye idézi majd elénk a Pannon Filharmonikusok spanyol koloritú és hozzá Fiesta y siesta fantázia­című koncertjén (Nemzeti Hangversenyterem, január 22., fél nyolc). A torreádor imája mellett többek között két Ravel-darabot is elvezényel majd Gilbert Varga: az Alborada del graciosót, valamint az ily témában elmaradhatatlan Bolerót.

A fővárosi hangversenyélet matadorai egyebekben is roppant izgalmas fiestát ígérnek erre a hétvégére, s különösen a Budapesti Fesztiválzenekar tesz majd ki magáért e napokon. Ők Sigiswald Kuijken társaságában előbb két barokk koncertet teljesítenek, Händellel, Vivaldival, a második Bach fiúval, Carl Philipp Emanuellel meg Hasséval a programon (Zeneakadémia, január 22. és 23., háromnegyed nyolc), majd vasárnap kortárs esttel várnak, főszerepben a vezénylő, klarinétozó és zenét szerző Jörg Widmann-nal (BMC, január 24., háromnegyed nyolc). A két koncertműsor között pedig, szombaton késő este az immár hagyományos Midnight Music válik esedékessé: a Millenárison, a két program legjavának összevegyítésével (január 23., fél tizenkettő). Ezen az estén mindazon­által nemcsak e babzsákos program tüntet majd fiatalosságával és lazaságával, merthogy az Óbudai Danubia Zenekar is szombaton tartja Haydn-sorozatának Mister Haydn elnevezésű, magyarázós-beavatós koncertjét: az idős és immár világhírrel övezett Haydn műveiből pár reprezentatív alkotást megszólaltatva (BMC, január 23., hét óra).

Másnap azután a lehető legjobban kezdődik a hét, hiszen végre Budapesten ül majd zongorához a nagy Martha Argerich (képünkön még egészen fiatalon). A Concerto Budapest és a Kremerata Baltica közös koncertjén igazán változatos összeállítású műsor ígérkezik (Nemzeti Hangversenyterem, január 25., fél nyolc). Mendelssohn alig 13 évesen komponált 7. vonósszimfóniája mellett a lengyel-zsidó-szovjet Mieczysław Weinberg Sinfoniettája és a kortárs Alexander Raskatov 2001-es The Season’s Digest című Csajkovszkij-emlékdarabja is felhangzik majd ezen az estén. Hogy aztán a koncert utolsó száma gyanánt Beethoven B-dúr zongoraversenyével elérkezzen az alkalmasint leginkább várt pillanata, természetesen magával Martha Argerich-csel a zongoránál.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.