Koncert

Concerto Budapest

Zene

Az összehasonlítás áldozata - némi túlzással és persze önhibáján kívül mintha ez a ritka viktimológiai aleset vált volna múlt péntek este a novoszibirszki születésű, ma Bécsben élő hegedűvirtuózból, a nagyszerű Vadim Repinből. Merthogy Repin hiába bizonyult ismételten korunk egyik utolsó hangszeres arisztokratájának és legtechnikásabb vonós művészének a Brahms-hegedűverseny fényesen teljesített szólójában, ha egyszer produkcióját kétfelől is leárnyékolta valamelyest az összehasonlítás lehetősége.

Egyrészt két esztendeje (ugyancsak a Concerto Budapest vendégeként) a muzsikus jóval lenyűgözőbb hatást váltott ki boszorkányos teljesítményével egyik legsajátabb koncertszámának, Prokofjev II. hegedűversenyének megszólaltatásával, mint most Brahms oly közkedvelt - bár egykoron "ellen-hegedűverseny" gyanánt azonosított - D-dúr versenyművének elegáns, magabiztos formaérzékű interpretációjával. Másrészt a Keller András által vezényelt program második felében felhangzó Stravinsky-mű, A tűzmadár előadása ezúttal nem csupán a tétet emelte érzékletes módon, de hangzó végeredményében is emlékezetesebb produkciónak bizonyult. A zenekar fejlődésének adminisztráló jellegű nyugtázása mellékes ahhoz képest, hogy színekben és dinamikában mily gazdagon, s hozzá láttató erővel idéztetett meg a közönség előtt A tűzmadár eredeti, balettzenének komponált, 1910-es verziója. A Brahms-hegedűverseny második tételének szépen teljesített oboaszólója mellé így odasorakozott megannyi szép zenekari mozzanat, hol a rejtélyes óorosz mesevarázslót, Kascsejt, hol meg a címszereplő csodaszárnyast festve elénk. Az orgona két oldalára föltelepített rezesek (trombiták és tubák) szó szerint a helyzet magaslatán álltak, s képletesen ugyanezt mondhatjuk a remek ütősökről éppúgy, mint persze magáról Keller Andrásról, aki látványvezénylés helyett most is inkább együttesét galvanizálta.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 27.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.