Lemez

A Nemzeti Filharmonikusok Liszt-lemeze

  • - csont -
  • 2012. február 16.

Zene

A Nemzeti Filharmonikusok Liszt-lemeze részben a tavalyi Liszt-év megnyitó koncertjének élő felvétele. Némileg protokollműsor, így aztán inkább ünnepélyes, és nem feltétlenül Liszt Ferenc java terméséből válogat.A Les préludes az egyik legtöbbet játszott szimfonikus költemény. Szinte duzzad a retorikától, a nagy érzeményektől, és a karmester, Kocsis Zoltán nem is akarja elfedni ezt, a rezek harsognak, a vonóskar vijjog, az üstdob pereg, ékesen bizonyítva, mennyit fejlődött fő-zeneigazgatója munkája révén az együttes. Jó szórakozás, film nélküli filmzene.

Viszont az Amit a hegyen hallani című opus valahogy unalmas, üres, ötlettelen darabak tűnik; inkább szimfonikus, mint a költemény, ráadásul minden, csak nem kisszabású - előadási ideje fél óra. Természetesen érthető, ha a karmester és a zenekar örömét leli előadásában, hiszen itt aztán mindenki bemutathatja tudását, a hegedűtől a basszusklarinétig, a pikolótól a harsonáig minden hangszer komoly lehetőséget kap. De a rengeteg ismétlés, a lapos szónoklás menthetetlenül elavult. Liszt amolyan világ-szimfóniának szánhatta, hiszen ott rejlik benne a zeneszerzőt egész életében mélyen foglalkoztató Faust-problematika, amelyet ezúttal nem sikerült olyan szinten taglalnia, mint a h-moll szonáta vagy éppen a Faust-szimfónia esetében.

Már szinte a szalonzene világába visz a második szám, a Magyar fantázia, ez a nagyzenekarra és zongorára írt "rapszódia", műnépies alapdallammal ("Magasan repül a daru..."). Bámulattal hallgathatjuk Farkas Gábor lenyűgöző virtuozitását, billentése színgazdagságát, ritmikus pontosságát, a lírikus részekben mutatott finomságait, indulatai hitelességét, bár némi humort azért hiányolhatunk játékából. És noha olykor valamiféle "vendéglátós" intonáció giccsesíti el játékát, ebben a darabban ezt könnyen megbocsáthatja a hallgató: ifjúkorában Liszttől köztudottan nem állt távol a limonádészerű érzelmi potpourri.

Warner, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.