lemez

A Winged Victory for the Sullen: The Undivided Five

  • - minek -
  • 2020. február 9.

Zene

A két rendkívül tehetséges, invenciózus, szólóban is sikeres amerikai muzsikus, Dustin O’Halloran és Adam Wiltzie többnyire Európában alkotó duója különleges színfolt a kortárs klasszikus/elektronikus/ambient zenekészítők között. Számos filmhez és táncdarabhoz komponáltak kísérőzenét, közben hagyományos, nem alkalmazott zenei albumból a The Undivided Five csak a második 2011-es, bemutatkozó nagylemezük után. A kompozíciókat nyolc különböző helyen vették fel – például Ben Frost reykjavíki műhelyében, vagy éppen a Magyar Rádió híres 22-es stúdiójában, ahol a vonós részeket rögzítették –, de a lemezanyag végül Berlinben kapta meg a végső analóg kezelést. Az album felütése nemcsak címében (Our Lord Debussy) idézi a zeneszerzőt, a légies billentyűjátékból, analóg szintetizátorok hangjaiból és a vonós futamokból rétegzett, monumentális szerzemény minden elemében hordozza azt a fajta érzelmességet, ami a néha kifejezetten melodrámai ízekkel együtt, remekül jellemzi a duó munkáit. Amúgy az album éppen e felütést leszámítva többnyire jóval takarékosabb terjedelmű, de nem kevésbé izgalmas darabokat rejt – és külön ráfeküdtek a címadásra is: The Slow Descent Has Begun, Aqualung, Motherfucker. A sokféle hatásból felépülő, konvergáló tradíciók találkozásánál született lemez hol szívfacsaró, hol egészen drámai, máskor már-már katartikus (Adios, Florida) tónusai jelentős alkotókat sejtetnek, még ha egészében nem is mindig könnyű befogadni a hozzá szinte kínálkozó képek nélkül.

Ninja Tune/Neon Music, 2019

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.