A két rendkívül tehetséges, invenciózus, szólóban is sikeres amerikai muzsikus, Dustin O’Halloran és Adam Wiltzie többnyire Európában alkotó duója különleges színfolt a kortárs klasszikus/elektronikus/ambient zenekészítők között. Számos filmhez és táncdarabhoz komponáltak kísérőzenét, közben hagyományos, nem alkalmazott zenei albumból a The Undivided Five csak a második 2011-es, bemutatkozó nagylemezük után. A kompozíciókat nyolc különböző helyen vették fel – például Ben Frost reykjavíki műhelyében, vagy éppen a Magyar Rádió híres 22-es stúdiójában, ahol a vonós részeket rögzítették –, de a lemezanyag végül Berlinben kapta meg a végső analóg kezelést. Az album felütése nemcsak címében (Our Lord Debussy) idézi a zeneszerzőt, a légies billentyűjátékból, analóg szintetizátorok hangjaiból és a vonós futamokból rétegzett, monumentális szerzemény minden elemében hordozza azt a fajta érzelmességet, ami a néha kifejezetten melodrámai ízekkel együtt, remekül jellemzi a duó munkáit. Amúgy az album éppen e felütést leszámítva többnyire jóval takarékosabb terjedelmű, de nem kevésbé izgalmas darabokat rejt – és külön ráfeküdtek a címadásra is: The Slow Descent Has Begun, Aqualung, Motherfucker. A sokféle hatásból felépülő, konvergáló tradíciók találkozásánál született lemez hol szívfacsaró, hol egészen drámai, máskor már-már katartikus (Adios, Florida) tónusai jelentős alkotókat sejtetnek, még ha egészében nem is mindig könnyű befogadni a hozzá szinte kínálkozó képek nélkül.
Ninja Tune/Neon Music, 2019
