lemez

A Winged Victory for the Sullen: The Undivided Five

  • - minek -
  • 2020. február 9.

Zene

A két rendkívül tehetséges, invenciózus, szólóban is sikeres amerikai muzsikus, Dustin O’Halloran és Adam Wiltzie többnyire Európában alkotó duója különleges színfolt a kortárs klasszikus/elektronikus/ambient zenekészítők között. Számos filmhez és táncdarabhoz komponáltak kísérőzenét, közben hagyományos, nem alkalmazott zenei albumból a The Undivided Five csak a második 2011-es, bemutatkozó nagylemezük után. A kompozíciókat nyolc különböző helyen vették fel – például Ben Frost reykjavíki műhelyében, vagy éppen a Magyar Rádió híres 22-es stúdiójában, ahol a vonós részeket rögzítették –, de a lemezanyag végül Berlinben kapta meg a végső analóg kezelést. Az album felütése nemcsak címében (Our Lord Debussy) idézi a zeneszerzőt, a légies billentyűjátékból, analóg szintetizátorok hangjaiból és a vonós futamokból rétegzett, monumentális szerzemény minden elemében hordozza azt a fajta érzelmességet, ami a néha kifejezetten melodrámai ízekkel együtt, remekül jellemzi a duó munkáit. Amúgy az album éppen e felütést leszámítva többnyire jóval takarékosabb terjedelmű, de nem kevésbé izgalmas darabokat rejt – és külön ráfeküdtek a címadásra is: The Slow Descent Has Begun, Aqualung, Motherfucker. A sokféle hatásból felépülő, konvergáló tradíciók találkozásánál született lemez hol szívfacsaró, hol egészen drámai, máskor már-már katartikus (Adios, Florida) tónusai jelentős alkotókat sejtetnek, még ha egészében nem is mindig könnyű befogadni a hozzá szinte kínálkozó képek nélkül.

Ninja Tune/Neon Music, 2019

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.